Mihail Bulgakov 120 éve született
Százhúsz éve, 1891. május 15-én született Kijevben Mihail Afanaszjevics Bulgakov orosz író, A Mester és Margarita című világhírű regény szerzője.
Noha irodalmi tehetsége és vonzódása nyilvánvaló volt, mégis orvosnak tanult. 1916-tól egy kis kórházban praktizált, ottani élményei ihlették Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját. 1918 után behívták a fehérekhez katonaorvosnak, de a Kaukázusban tífuszt kapott, és 1920 elején leszerelték a vörösök uralta Vlagyikavkaz városában.
Itt kezdődött írói pályája, miután az orvosi hivatásnak búcsút intett. Sikertelen emigrálási kísérlete után 1921-ben Moszkvába költözött, ahol riportokat és karcolatokat írt. Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoportosuláshoz sem, ezért az úgynevezett útitárs írók közé sorolták. 1924-ben látott napvilágot polgárháborús regénye, A fehér gárda első része, majd fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregény-trilógiájának első két része, az Ördögösdi és a Végzetes tojások. (Az 1925-ben megírt Kutyaszív csak 1969-ben jelenhetett meg, akkor is Párizsban.)
1926-ban – nem kis nehézségek árán – színre került Turbinék végnapjai című darabja, ugyanakkor a Zojka lakása és a Bíborsziget bemutatóját betiltották. Népszerűsége, de ezzel együtt ellenségeinek száma is gyorsan nőtt, Vlagyimir Majakovszkij például élesen támadta. 1929-ben egyik művét Sztálin hirtelen szovjetellenesnek minősítette, megpecsételve az író sorsát. 1930-ban minden művét betiltották, útlevélkérelmét elutasították, munkát sem talált.
Bulgakov kétségbeesésében a Szovjetunió kormányához írt levélben azt kérte: hadd dolgozhasson vagy hagyják emigrálni. Válaszként Sztálin személyesen hívta fel, s dramaturgi állást kapott a Művész Színházban. 1932-33-ban megrendelésre ismeretterjesztő regényt írt Moliére-ről, ebből született az Álszentek cselszövése című színdarabja. Színházi regény című munkájában keserű alapossággal mutatta be a színházi világban szerzőként és olykor színészként megjárt kálváriáját. Helyzete nem javult, a cenzúra elutasította Alekszandr Szengejevics Puskinról írt drámáját, a Don Quijote egyik legjobb dramatizált változatát, sőt még Sztálinról írt darabját is.
Már súlyos betegen 1940-ben fejezte be az életpályáját lezáró A Mester és Margarita című regényét. A filozofikus-szatirikus műben lemondott az időrendiségről, és több síkra helyezte a cselekményt. Az egyik sík a 30-as évek Moszkvájának szatirikus képe, amelyben Woland mágus alakjában megjelenik a Sátán és fantasztikus kísérete. Egy másik szálon fut a Mester és Margarita csodás eseményekkel átszőtt szerelmi története. A filozófiai mondandót a Mester irodalmi alkotása, a betétregény hordozza, amely Poncius Pilátus és Jesua-Jézus összecsapásán keresztül a hatalom és a jóság konfliktusáról szól. A regény hosszú évekig kéziratban hevert, csak 1966-67-ben jelentették meg az akkori Novij Mir című irodalmi folyóiratban.
A regény befejezése után Bulgakov állapota rohamosan romlott, látását szinte teljesen elvesztette, és 1940. március 10-én moszkvai otthonában vesezsugorban meghalt.