Séta a munkácsi várban – Fények és árnyak

A ma Kárpátaljának nevezett területen az évszázadok folyamán megannyi erősséget emeltek, ám többségük mára rommá lett, csak a munkácsi és az ungvári vár, valamint a beregszentmiklósi és a dolhai várkastély érte meg szinte teljes épségben a modern kort.
A leghatalmasabb erődítmény a munkácsi vár (csak a huszti volt hozzá fogható), mely a XI. századtól több mint félezer éven át védte a Vereckei-hágóról alákanyargó, Magyarország belsejébe vezető utat, Habsburg-ellenes küzdelmeink idején pedig a magyar szabadságot. De milyen állapotban leledzik napjainkban?

– 1994-ben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok, részben restaurálták a falakat és a vár épületeit, 1999-ben a várpalotában megnyílt az etnográfiai és a történelmi kiállítás, a Petőfi- és a Rákóczi-emlékszoba, a XVIII–XIX. századi bútorok tárlata, a következő évben a vidék természetvilágát, a régi korok falusi gazdálkodását, a méhészetet, a fazekas- és a kovácsmesterséget, a szőlészetet és borászatot bemutató kiállítás, 2003-ban a kárpátaljai zsidók és bolgárok történetébe betekintést nyújtó tárlat, három esztendő múlva – a régi várkápolnában – az ökumenikus templom, 2007-ben pedig a képtár – magyarázza Tetyana Geletej, a vármúzeum főkönyvelője. – A tíz évig tartó restaurálást a városi költségvetésből és a belépődíjakból fedeztük, 2003-tól részlegesen, a múlt évtől pedig majdnem teljes egészében a saját jövedelmeinkből tartjuk fenn a várat és a múzeumot. A műemlékegyüttes a városhoz tartozik, de már csak időnként kapunk kisebb összegeket a városi költségvetésből. 2005-ben a várban álló épületek tetejét lesodró vihar után újrafedtük az építményeket, tavaly kisebb javításokat végeztünk a külső falakon, de 2004 óta nem került sor nagyobb restaurálási munkálatokra. A jövedelmünk szinte teljesen rámegy a rezsiköltségek fedezésére és a 33 alkalmazott fizetésére, nagyobb javításokra nem futja a pénzből.

– Hány idegenvezető mutatja be a tárlatokat, s akad-e köztük magyarul is értő, beszélő személy? – érdeklődöm

– Egyetlen idegenvezetőnk van, aki az angol nyelvet is ismeri, a magyart viszont nem, de a Magyarországról érkező turistacsoportok saját idegenvezetővel érkeznek, akik elkalauzolják őket – kapom a választ.

(Én viszont zárójelben megjegyzem, hogy a kárpátaljai magyarlakta településekről érkező, felnőttekből vagy iskolai kiránduláson résztvevő gyermekekből álló turistacsoportok kalauzolására nagyon is kellene egy magyarul beszélő idegenvezető.)

Mihajlo Belekanicsot, a vármúzeum igazgatóját a tervekről kérdezem.

– A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma (Sárospatak), a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum és a Munkácsi Vármúzeum részvételével ez év áprilisában megszületett a Rákóczi dicsőségének a városai című tervezet, melynek jegyében két év leforgása alatt mi is javításokat fogunk végezni a Rákóczi-emlékszobában, és felújítjuk a lovagtermet – tájékoztat az igazgató. – Jövőre az alsó várudvarban a verhovinai faházak stílusában épült házakat tervezünk kiállítani, az alsó vár épületeiben pedig különböző kézművesműhelyeket tervezünk kialakítani a régi falusi mesterségek bemutatására.

A munkálatokat európai uniós támogatásokból fogjuk elvégezni, a középső udvart nyugat, kelet és dél felől övező épület kihasználására viszont még nincs tervünk – fűzi hozzá Tetyana Geletej, aki szerint a várfalakra és az erősséghez tartozó épületek külső falaira ráférne a javítás, amivel teljes mértékben egyetértek. A munkácsi vár ugyanis jelenleg úgy néz ki, mint egy kopottas ruhát viselő gyönyörű nő. Vidékünk egyik legértékesebb történelmi műemléke az erő és a szépség csodálatos ötvözete. A külső vár két bástyája jó állapotban van, az alsó udvart övező épületek is elég jól néznek ki, ám helyenként rájuk férne az újravakolás vagy az újrameszelés. A kapuhoz vezető fahíd deszkáiba helyenként repedések mélyülnek, a kapu bolthajtásának a belső részén pedig egy helyütt le van töredezve az ív pereme, az udvar kövezete pedig egyenetlen, a keleti részén viszont örökzöld díszfákkal ékes, szemet gyönyörködtető kis park található. A középső várba vezető hídon egyetlen repedés sem szúr szemet, s a Rákóczi térnek nevezett középső várudvarra nyíló kapuzat is hibátlan. A bejáratot két oldalról védő magas, impozáns, pompás olaszbástyák szépek és elég épek, a felső részeiken azonban fűcsomók „díszelegnek”. A Rákóczi tér kövezete fikarcnyival sem jobb, mint az alsó udvaré, az azt három oldalról körülvevő, kihasználatlanul álló épületre pedig nagyon ráférne a tatarozás.

A bástyákról csodálatos kilátás nyílik a Kárpátok hegykoszorújára, az újjáépített millenniumi obeliszk az azt megkoronázó, „fészkére visszaszállt” turulmadár-szoborral pedig megdobogtatja a magyar szíveket. Ugyancsak a magyar múltra utal az egykor a munkácsi várat is felkereső Petőfi Sándor, az itt is raboskodó Kazinczy Ferenc emléktáblája, a Szent Korona 1805–1806-os itteni őrizetére utaló márványtábla, Zrínyi Ilona és a Latorca-menti sasfészket is birtokló Hunyadi Mátyás királyunk domborműve, a Zrínyi Ilonát és a fiatal II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szoborkompozíció, valamint Petőfi mellszobra.

A felső várudvar kövezete üdítően egyenletes, a várpalota udvarra néző falait tökéletesen restaurálták, melyek hófehér háttere előtt a nyugati oldalon örökzöld díszfák ékeskednek. A helyreállított várkápolnában – egyebek mellett – értékes ikonok találhatók, s különösen szépek a festett üvegablakok. A fellegvár félkör alakú déli védőfalán viszont ki kellene gyomlálni az ott gyökeret vert füvet, a várpalota külső falai pedig mind a keleti, mind a nyugati, mind az északi frontjukon vakolatlanok, meszeletlenek.

A fellegvárban figyelemre méltó Volodimir Luszta munkácsi óragyűjtő magánkiállítása. A gyönyörűen faragott XIX–XX. századi fali- és állóórák közül kiemelném az 1860-as években, Namur-ben készült francia ingaórát, mely egy franciaországi vasútállomás diszpécserszobájában mutatta az időt. Mellettük díszes, aranyozott keretű, illetve az 1830-as évekből származó, gyönyörűen festett porcelánkeretbe beépített francia órák is sorakoznak a polcokon, s ugyancsak a tárlat ékességei közé tartoznak a 120–130 éves, ám még ma is jól működő ezüst-, arany- és fehérarany svájci zsebórák, valamint a legkorábbi kibocsátású, múlt századi francia karórák. A néprajzi kiállítás sajnos, kissé szegényes. A történelmi tárlat első termében az ukrán szöveg mellett magyarul, angolul és franciául is el lehet olvasni a munkácsi vár rövid történetét. Az ismertető szinte teljes egészében tárgyilagosan mutatja be az erősség históriáját, szemet szúr viszont az 1944-es, úgynevezett „felszabadulásra” vonatkozó kitétel, a Szovjetunió ugyanis nem felszabadította, hanem annektálta Kárpátalját. A magyar nyelvű szövegben különben egy tragikomikus elírás található. Az inkriminált mondat így hangzik: „A II. világháború alatt a vár a magyar katonaság kezébe kerül, az 1944-es felszabadúlás, (sic!) és Szovjet Ukrajnához való csatlakozás után szakközépiskola nyílik a vár falai között.” Szó se róla, ez a „felszabadúlás” csakugyan dúlás volt, éppúgy, mint a törökdúlás meg a tatárdúlás. Amúgy a történelmi tárlat elég objektíven és szemléletesen mutatja be Munkács és környéke történetét a kőkorszaktól a szovjet éráig, jelentős figyelmet szentelve a vár 1685–1688-as ostromára, a Rákóczi-szabadságharcra, Lehoczky Tivadar és Munkácsy Mihály munkásságára is. Ugyanakkor mind az etnográfiai, mind a történelmi tárlat kiállítási tárgyai mellett csak ukrán nyelvű feliratok találhatók, s miközben – helyesen – elítélik a szovjetrendszert, többek között a görögkatolikus egyház betiltásáért, Romzsa Tódor püspök meggyilkolásáért, a munkaképes korú magyar és német férfiak deportálására csak a munkácsi szovjet városparancsnokság hírhedt 2. számú (magyar nyelvű) parancsa utal. A korszakot bemutató ukrán szövegben egy szó sem olvasható erről a háborús és emberiségellenes bűntényről.

A Petőfi- és a Rákóczi-emlékszobában viszont (az utóbbi helyiség – találóan – a Szabadság terme nevet viseli) magyar és ukrán nyelven mutatják be a kiállítási tárgyakat. A Petőfi-emlékszoba festményeken, rajzokon, a költő művein és verskéziratai másolatain át szemléletesen mutatja be a poéta életét. A Szabadság terme elég gazdag képi anyaggal (portrék, csatajelenetek, Zrínyi Ilona 1691. december 22-i keltezésű, Thököly Imréhez intézett, latin nyelvű levelének a fénymásolata) mutatja be a Rákóczi-családot és a Rákóczi-szabadságharcot. Jó lenne viszont, ha több használati eszköz, illetve fegyver is tükrözné a korszakot. A vidék természetvilágát, a régi idők falusi életet bemutató kiállítás pedig – sajnos – nem elég gazdag.

Bár a munkácsi vár ma sokkal szebb, mint 1994 előtt volt, még mindig jelentős mértékű restaurálásra szoru. Jó lenne, ha valamilyen forrásból tekintélyes összegekre sikerülne szert tennie a vármúzeumnak, hogy még szebbé váljék a vár, gazdagabbá a múzeum.