Versekkel a magyarságépítésért

Ki a magyar? – tehetjük fel a kérdést.
Aki Magyarországon él, esetleg az, aki azon a bizonyos június 4-én elcsatolásra ítélt, ma határon túlinak nevezett területre került, vagy az, aki magyar nemzetiségű, magyarul beszél, éljen bárhol e földön? Sokan sokféleképp válaszolnak erre a kérdésre.
A nemzeti összetartozás napján azonban minden magyar embert összeköt valami. Különböző rendezvényeken vagy csak mélyen a szívükben emlékeznek meg Trianonról, s élik meg magyarságukat, összetartozásukat. Sokan büszkén zászlót ragadva, mások szavakkal fejezik ki érzéseiket, gondolataikat. Az utóbbiakhoz tartozik Tóth Péter, Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó, aki szerint a nyelvünket és a verseket használva lehet igazán nemzetet építeni, s aki a Pro Cultura Subcarpathica meghívására hét helyszínen közvetítette a magyar irodalom nyelvről, egységről, magyarságról megírt gondolatait e nap apropóján.

Mint azt Kudlotyák Krisztina, a civil szervezet igazgatója kiemelte a beregszászi előadás után, sokak szerint a vers elavult műfaj, ők azonban tévednek: a versnek megtartó ereje van. Az elmúlt másfél évben a szervezet és az előadó közötti együttműködés révén közel 2500 emberhez szólhatott ilyen formán a magyar vers Kárpátalján, megismertetve Radnóti Miklós és József Attila költészetének varázsát.
A trianoni megemlékezés alkalmából a versmondó Kárpátaljára készített összeállítást, amelyben Vári Fábián László Illyés Gyula fejfája előtt című verse és Kölcsey Ferenc Huszt című költeménye is helyet kapott. Előadását elsőként az ökumenikus Szeretethíd rendezvény keretein belül a tiszaújlaki római katolikus templomban, majd rendhagyó istentiszteleten a salánki református templomban hallhatta a közönség június 1-jén.
Ezt követően a viski református templom vasárnapi istentiszteletére és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nagyszőlősi irodájában tartott trianoni megemlékezésre összegyűltek ismerhették meg a magyarországi és határon túli költők gondolatait, szavait.

Június 3-án a Nagyberegi Református Líceum diákjai élhették át az összetartozás érzését, s ismerhették meg közelebbről magát Tóth Pétert is, aki arra biztatta a fiatalokat, hogy olvassanak és mondjanak verseket, mert azzal ápolják nyelvünket, s maradhat meg az.
Az emléknapon a beregszászi Illyés Gyula magyar színházban mutatta be előadását a versmondó, majd a mezőkaszonyi történelmi megemlékezés résztvevői hallhatták a nemzetépítő sorokat.
Tóth Péter immár nyolcadik alkalommal látogatott Kárpátaljára, így ismerősként járta végig ezeket a helyszíneket, s mindenhol beszélt szülőhelye, Kunszentmiklós és a mostani verses összeállításoknak helyet adó kárpátaljai települések közös vonásairól.
Az előadásban helyet kapott verseket, prózákat, történelmi visszaemlékezéseket nem kísérte színpadi kellék, zenei aláfestés – az előadó és a közönség közötti üzenet állt a középpontban.

Az előadóművész Domonkos István Kormányeltörésben című művével indítva a nyelvromlás, -feledés időszerű problémáját tárta a hallgatóság elé, s egyben erőteljes bevezetővel ismertette a hazáját elhagyó vagy elhagyni kényszerülő magyarság helyzetét. A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeiről Romsics Ignác történész munkája alapján hallhatott a közönség, Wass Albert Jönnek című kisregénye részleteinek köszönhetően pedig megelevenedett előttünk az egyszerű emberek Magyarország feldarabolása miatt érzett mérhetetlen szomorúsága, gyásza.
Ekkor, mint Tóth Péter mondta, az elcsatolt területek olyan státuszba kerültek, mint azt Arany János A walesi bárdokban tudtán kívül már „megjövendölte”. A mindenki által jól ismert ballada elhangzása ily módon mindenkiben új értelmezést nyerhetett.
S hogy mit jelentettek az elszakított területek az ott élőknek, Radnóti Nem tudhatom című verse példázta méltóképp. Arra a kérdésre, hogyan tudjunk újjáépíteni nemzetünket, Wass Albert Előhang című költeménye adta meg a választ.
Végezetül Tóth Péter arra buzdított minden Kárpát-medencében élő magyart, nyújtsunk bátran kezet egymásnak. Hiszen, mint azt József Attila is megírta, az egy mindig egy marad, nem szoroz az egy, és nem is oszt – adódjunk hát össze!

A program a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.