Nagy Endre, a modern magyar kabaré atyja
149 évvel ezelőtt született Nagyszőlősön Nagy Endre író, újságíró, színházigazgató, konferanszié. A modern magyar kabaré atyjaként tartják számon. Életét az újságírás és a kabarészínház jelentette, de kipróbálta magát filmrendezőként is.
Grósz Endre néven látta meg a napvilágot 1877. február 5-én. Budapesten és Nagyváradon végezte a jogi egyetemet, ezt követően újságíró lett. Két éven át a Szabadság lapnál dolgozott Nagyváradon, Ady Endrével. Első kötete is Nagyváradon jelent meg 1896-han, Siralmak könyve címmel.
1900-ban költözött Budapesten, ekkor vette fel a Nagy nevet. 1901-ben a Tarka Színpadon dalszövegeivel hívta fel magára a figyelmet. A fővárosban szintén újságíróként kereste a kenyerét előbb a Magyar Szónál, majd 1910-ig a Pesti Naplónál. Utóbbi lapnál jelentette meg novelláit, míg karcolatait az Ország-Világ publikálta.
Közben 1907-től konferanszié volt. 1908-ban alapította meg az első magyar modern kabarészínházat Modern Színpad néven, amit egészen 1913-ig vezetett.
1909-ben debütált az általa rendezett A sakkjáték őrültje című némafilm, majd 1914-ben A 300 éves ember, amelynek társszerzője volt.
Egy évig Párizsban élt, visszatérve Az Est, majd a Budapesti Hírlap munkatársa lett. Ezt követően színigazgató volt: 1921-től a Gresham, 1923-tól a Pesti Kabaré élén, majd Salamon Bélával együtt vezették a Terézkörúti Színpadot 1924-től.
Több színpadot alapított: 1919-ben a Nagy Endre színpadát, 1921-ben a Pódium kabarét, majd 1922-ben a Lomb színpadot.
„Szellemes, merész konferanszaiban a közélet visszásságait radikálisan bírálta, állította pellengérre”
– írták róla a Magyar életrajzi lexikonban.
A kabaréról regényt is írt 1935-ben, amely teljes terjedelmében elérhető IDE KATTINTVA.
Legjelentősebb irodalmi alkotását Lukits Milos karaktere adta, akiről egy novelláskötetet írt 1927-ben Lukits Milos kalandjai címmel, majd a Hajnali beszélgetések Lukits Milossal sorozatot alkotta meg.
Az 1930-as években az Újság lap belső munkatársa volt, valamint a Nyugat Baráti Körének előadóestjeit vezette. Életében utolsó könyve, az Egy város regénye, 1936-ban jelent meg.
Nagy Endre Budapesten hunyt el 1938. május 5-én.