Tárcajegyzet: Vasárnap…
…kinek mit jelent. Valaminek a vége, remény az újra, az újrakezdésre. De először is le kell zárni. Ami előtte volt, az múlt idő, tele csodás sikerekkel, megmagyarázhatatlan történésekkel, csupa boldog elfogadással, szenvedő szerdával, fojtogató aggódással, hamis illúziókkal, fájdalmas valósággal, verőfényes nappalokkal, görcsös ragaszkodással, hidegülő estékkel, forró éjszakákkal.
Pedig csak egy szimpla hét volt előtte, ami ugyanolyan reményteljesen indult, mint ez a következő indulni fog. Be fog következni, mert holnap is felkel a nap. Nem az a nap, mint volt rég, hanem egy vadonatúj. És sütni fog, még akkor is, ha felhős az ég, mert a felhők felett mindig süt. Nekünk süt ott is, csak a felhő takarja előlünk, hogy azért ne égessen meg minket.
Szóval új nap, új remények, ezt kínálja nekünk a holnap. Zárójelben megjegyezném, hogy a vasárnap így jön el mindig. Miért érezzük, hogy egy különleges nap, különlegesebb, mint a többi? Mert ha megpihenünk ezen a napon, a vasárnapon, akkor úgy teszünk, mint Isten, aki a hetedik napon megpihent. Kérdés, hogy persze mi mit tettünk előtte hat napig. Ne legyenek kishitűek, minden pillanatban teremtünk mi is valami újat. Gondoljanak bele, és megértik, mire gondolok.
U.i.: Vasárnap a nevét a vásár-napból kapta. Maszkokat, kézfertőtlenítőt élesíteni, távolságot megtartani, és keressenek egy vásárt, hajrá! Ha már a szomszédban reggel óta visít a flex, és amúgy sem tudnak megpihenni.
Erbé
Kárpátalja.ma