Több ezer ókori pecséthengert digitalizál a párizsi Louvre
A párizsi Louvre a NAOSS projekt keretében több mint 7500 ókori közel-keleti pecséthengert és lenyomatot digitalizál 3D-technológiával. A világ eddigi legátfogóbb glíptikai dokumentációs programja hétezer év közigazgatási és kereskedelmi történetét teszi globálisan hozzáférhetővé, forradalmasítva a kora ókori társadalmak hálózatainak kutatását.
A Numérisation d’Antiquités Orientales: Sceaux et Scellements (NAOSS) elnevezésű projektet a Louvre Keleti Régiségek Osztályának munkatársai, Clélia Paladre és Nicolas Benoit vezetik Nordine Ouraghi, az Archaïos egyesület kutatója, valamint Grégory Chambon, a francia Társadalomtudományi Felsőoktatási Intézet (EHESS) tudósa közreműködésével.
A hatalmas vállalkozás a Krisztus előtti hatodik évezredtől időszámításunk első évezredéig terjedő időszakot öleli fel. A digitalizálandó állomány megközelítőleg 5500 pecséthengerből és pecsétnyomóból, 2100 eredeti agyagtáblás lenyomatból, valamint 3000 modern, tanulmányozási célból készített lenyomatból áll. A leletanyag öt nagy földrajzi régióból – többek között Mezopotámiából, Anatóliából, a Levante térségéből, Iránból és az Arab-félszigetről – származik.
A digitalizáció során a szakemberek mikronos pontosságú, nagy felbontású 3D-szkennereket, ellenőrzött megvilágítású fotogrammetriát, valamint úgynevezett RTI (Reflectance Transformation Imaging) technológiát alkalmaznak. Utóbbi eljárás lényege, hogy a felület topográfiai modelljéből egyfajta hőtérképet generál, amely pontosan megmutatja a metszetek és bemélyedések mélységét.
Ez a számítógépes módszer láthatóvá teszi a szabad szemmel már alig kivehető, az évezredes használat során elkopott ikonográfiai részleteket is, amelyeket korábban a kurátorok sem tudtak azonosítani. A hengereket a szoftverek segítségével digitálisan „kiterítik”, így a felületükön lévő folyamatos jelenetek síkban is tanulmányozhatóvá válnak, pontosan úgy, ahogyan azt az ókori írnokok a nedves agyagon látták.
A kőből faragott, gyakran mindössze hüvelykujjnyi méretű pecséthengerek a Krisztus előtti negyedik évezredtől kezdve az ókori Közel-Kelet legfontosabb hitelesítő eszközei voltak. Az olykor isteneket, hivatalnokokat vagy elit családok tagjait ábrázoló eszközök az ókor egyfajta személyi igazolványaként vagy megmásíthatatlan aláírásaként funkcionáltak. Nedves agyagon végiggörgetve rakományok, olajoskorsók lezárására, birtoklevelek és adminisztratív dokumentumok hitelesítésére használták őket. A megmaradt lenyomatok ma a paloták, templomok és piacok mindennapi működésének legfontosabb primer forrásai.
A NAOSS projekt befejezésével az eddig csupán raktárakban, töredékes kiadványokban és elszigetelt katalógusokban elérhető gyűjtemény felkerül a Louvre hivatalos, bárki számára ingyenesen kutatható online adatbázisába. A projekt egységes minőségi protokollja megszünteti a glíptikai kutatások eddigi földrajzi töredezettségét, így a jövőben a világ bármely pontján dolgozó szakemberek fizikai utazás nélkül hasonlíthatnak össze egymástól több ezer kilométerre talált pecséthengereket, ami korábban ismeretlen kereskedelmi útvonalak, kulturális kapcsolatok és kézműves műhelyek azonosítását teszi lehetővé.
Forrás: mult-kor.hu