Valóságok párbeszéde: Csak csendben…

Napokig rovom az utcát, házról házra, végtelenségbe kockásodott táskáimmal – ez az én napszámom. Mindenki fejkendőmet bámulja, s nem tudja eldönteni, sajnáljon vagy féljen tőlem. Idegenség árad belőlem. Idegen vagyok, bár itt mindenki kicsit az. Kicsi lányom iskola után otthon gubbaszt, nesztelen szemével rója a gépi valóságot. …az interneten rejtőzködik, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Culák halmaza, a bizonytalanság, a távolságok keserűsége lengi körül, gondatlanság a gyermeki gondtalanságban. Szeme erősen a virtuális fénybe néz, hogy maga mögött, előtt vagy után hagyja a sötétlő zöldességet. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Lábát maga alá húzva kuckósodik. Éjszakánként, ha felkiabál, magammal cipelve vaskos pokrócom, mellé lopódzom: csendben.., halkan…, hogy senki meg ne hallja. _

Kudlotyák Krisztina

*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott különleges tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.