A nap verse: Finta Éva: Jönnek
Jönnek megannyi tájon
táncban a haldokláson
végtelen förgetegben
nem tudni, merre rettent
sorokban, hullámokban
akik szerettek egykor
kiket egykor szerettünk
egy volt velünk a vére
egy volt velünk a léte
jönnek tömött sorokban
bámulva lankadatlan.
Hízott halottat láttam
mosolygott rám az úton
bámulta karcsú lábam
mosolygott rám halottam
hízott halottat láttam.
Ki lennék én, ha mégis
valaki más lehetnék
kivel egy még a szívem
aki még emlékszik rám
akivel egy lehettem
ki lennék én, ha mégis…
Reggel tükörben látom
hogy hatvan évem néz rám
nem érti arcom képét
megannyi változásom
mintha lehetnék nemrég
szépségben felvirágzó
mintha lehetnék nemrég
az még, aki már emlék.
Forrás: kmmi.org.ua