A nap verse: Pusztai-Tárczy Beatrix: Szomorú szonett

Az almafákon idén nem volt termés.
Sok kérdést tettünk fel értelmetlenül.
Mosás után vasaltuk ruhánkat és
aztán viseltük. Tisztán, gyűretlenül.

Anyám elsózta néha a húslevest.
Bosszantott. Kértem helyette mást.
Elfáradtam. Mikor beesteledett,
lefeküdtem. Az utcán káromkodást

hallottam. De engem ez sem érdekelt.
Meghalt apám. A ravatalon fekszik.
Szögeket kell hoznom a koporsóra.

Azt mondják, nem ilyen halált érdemelt.
A gázon már olcsó tea melegszik,
megiszom. És elfeledkezem róla…