Fodor András: A kezed

Összehasonlítottuk,
sokkal kisebb a te kezed.
Azért nem nőttek nagyobbra talán
ujjaid, hogy tenyerem fészkén
melegedőn megférjenek.

Látom leveleidből,
ahogy a betűket fonod:
nyitott füzérekből felém
száll minden ékezet, engem
fog minden megtartó horog.

Tenyered csontocskáit
érzem, amint simítják arcomat.
A halánték járomszögére hullva,
megérintve az áll ívét,
beszédes lesz az érdes rajzolat.

És látom, újra látom
búcsuzva intő kezedet.
Repeső szárnyak öröme, kínja
örök igéret hullámlebegése
a szakadó tér pusztái felett.

Forrás: DIA