Babiczky Tibor: Az építőmester

Ha fallal vennéd körbe kertedet,
mert rémiszt a külvilág, és félsz, hogy
javaidat barbárok dúlják fel,
hívj egy építőmestert. Szabj rövid
határidőt neki, rábólint majd.
Fizetségül a napot s a holdat

fogja kérni, és a szívedet, mely
nem benned dobog. Ígérj meg mindent.
És amikor már majdnem kész a fal,
és erőt vesz rajtad egy másfajta
rettegés, hogy biztonságban ülhetsz
ugyan, de fény és szerelem nélkül

új falad mögött, cserélj alakot,
és csavard el az építőmester
fejét. Hagyd, hogy szeressen, szülj neki
utódokat, aztán egy alkalmas
pillanatban, hajnalban legkivált,
vágd el a torkát. A fal majdnem kész.

Be tudod fejezni egyedül is.
Megmaradtak a fények, és van még
szerelem. Apró termetű korcsok
kergetőznek a fallal körbezárt
kertben. A nap kihuny. A hold csak egy
kavics. Szívedet belepi a dér.