Babits Mihály: Úgy mentem a harcba…

Úgy mentem a harcba, hogy előttem
lydiai fuvolások, mögöttem
bíborsátrak…

Győztem – de a fuvolák összetörtek.
Sátraim az ágyu ronggyá tépte.
Én egy rongyba

takarózva heverek a téren.
Én nem fogok már harcolni többé.
Kimerülten

s elfeledve heverek – a láz
forró kezét, szigoru ápolónő,
homlokomra

tette, s én már csak egyen tünődöm
hogyha ez a kéz ilyen nehéz
ez a semmi,

hogyha ily nehéz a levegő
súlya bőröm s rongyaim felett
mily nehéz lesz

még a temetőben a tömör föld
súlya, ha meleg könnyeid talán
meg nem puhítják, kedvesem…

A nyitókép illusztráció

1924. szept.-okt.