Bartha Gusztáv: Napóra

Körbejár rajtam az idő.
Reggel nyúlánk vagyok,
rezge árnykép – –
az arányért.

Délben tömzsi, s megalkuvó.
Este gyáva, kibírhatatlan,
vár egy álom,
puha paplan.

Így élek: zárt történetben.
Sorsom történelmietlen.
Csak vagyok,
s múlnak a napok.

Vihart várok, záport, jeget,
földre omló nagy felleget,
ami takar,
ami akar – –
Jöjj, áldott nagy zivatar!