Bobory Zoltán: Befejezetlen mondat

Dr. Kovács Lászlónak, Vásárhelyre

Amikor az utolsó kanyarból ráfordulunk
a végső, ködbe vesző egyenesre,
Isten arra int: hagyd a kétségekkel teli,
mindig is csalfa, ismeretlen jövőt,
nézz hátra, idézz fel minden állomást, szakaszt,
a nevetve legyőzött akadályokat,
az út mellett vizet adó barátaidat, kik, mikor
megpihenhettél, ott ültek melletted,
fogták kezedet, vigyázva, el ne takarják a napot,
s megszentelt kenyérrel etettek.

Tudod, hiszed, fákat ültettél, virágokat, adtál
gyermekeket – Isten kegyelméből és neki!
Így lehet benned béke, és hiheted,
mindezért kezét nyújtja, ölelésre, hogy érezd,
veled teszi meg a kanyar utáni szakaszt,
hogy tudd, hidd, nincs vége, csak lesz
egy megálló, ahol újra kenyér és víz vár,
tenyeredben érzed mindenki szívdobbanását,
akik szerettek. Mosolyogva indulsz tovább!

Eddig is szép volt, ami jön, a teljesség.
Az örök szeretet, s béke.
Hidd, Isten nem adná…

Forrás: Együtt 2024/3