Csordás László: Lolita

(Humbert Humbert kétségek közt)

Mért szeretnéd, hogy írjak néha rólad,
hogy versbe szedjem gyönyörű alakod?
Talán örömöt okoz pár papírlap,
talán őriznek majd a halott sorok?
Bocsásd meg, hogyha cinikusnak tűnök.
Hidd el, nincs szükséged ilyen kacatra, –
mert nyelvem is (nézd csak!) ellepik a bűnök,
mikor gondolatomban kacagva,
nimfácskám, arcod újból feldereng,
s mintha a sötét utcán még fényre vársz,
úgy ébredez bennem a remény, hogy leng-
e öltözékben megint mellettem állsz…
Mert homlokomat egyből víz borítja,
ha neved hallom, bűvös kis Lolita.