Csuday Csaba: Kijivi anzix

Mire a gesztenyefák gyertyái kigyúlnak,
s a Botanikuskert orgonái illatozva
vetnék magukat a Dnyipro habjaiba,
talán tankok dübörögnek már a Krestyátikon.
Bűzös leheletük, lánctalpaik csörgése
ledönti az Uszpenszkij aranykupoláit,
Bulgakov háza lerogy a Podilban,
a méreg bezúdul a Lavra barlang-labirintusába,
felébreszti a gyermekké zsugorodott
holtakat, s a girbe-gurba folyosókra kitett
csöppnyi koporsókból kikélnek a szerzetesek.
(Idejük elérkezvén, celláikba falazták őket,
csak téglányi rést hagyva éteknek, levegőnek,
s mikor az étel még másnap is ott volt,
tudni lehetett, a sztarec megtért Teremtőjéhez.)
Akkor tehát a törpékké aszott vének
hadoszlopa felvonul a harckocsik ellen,
nem fog rajta sem gránát, sem golyó,
és a tankok ágyúcsöve, akárha kohóban,
megolvad, a géppuskák töltényei bennrekednek,
s a romboló ricsaj némaságba dermed.

Virányos, 2022. március 28.

Forrás: Együtt 2025/2