Finta Éva: Bádogkereszt

Nem írtam még Jézusról nektek.
Hogy féltem a bádogkeresztet.
S hogy minden baljós relikviát félek,
mert belém oltották a veszteséget.

Imáim egészen sajátok.
Mindent szentségeimbe zárok.
A szerencsét sosem kísérteném meg.
Szent örömöm: én megdolgozom érted.

Számokra váltok annyi mindent.
A tizennégyes szám, a felkent
nekem a feláldozott szentség – véres
képekben latrok, megfeszíttetések.

Nem értem ezt a vérző szentet.
Hogy mit üzennek a keresztek.
Hogy írva volt minden egy gonosz könyvben
s hogy egyszülöttjét ellökte az Isten.

Ezért Jézust leginkább szánom.
És anyját is a szülőágyon.
Biztos vagyok, hogy létezet az éden.
Visszavették, az öröklét nevében.