Finta Éva: Tárgyak lázadása

A múltkor eltörött egy csésze.
Aláhullt egy kedves darab.
Te vetted még, négy volt belőle.
Négy volt. És most csak egy maradt.
El kell menniük tárgyaidnak.

Egy csészealj hullt le a földre
nemrég, s szilánkokra hasadt.
Te vetted, és csak egy maradt már
El kell menni a tányérkáknak
el kell menniük teutánad.

Aztán egy pohár tört darabra.
Ez volt a kedvenc poharad.
El kell menni a poharaknak
ha már ujjaid elengedték
s a semmibe tűnik utad.

És állok áztatott szemekkel.
A konyhakő merő szilánk.
Elhullatott tárgyak siratnak
veled telt cipők és ruhák,
még léted emlékének rabja
minden darab. Őrizgetem.
Itt állok szétázott szemekkel.
Hallgatok és emlékezem.