Finta Éva: Túléléseink

Elszivárgó időben csörgedez
medrét robbantva megannyi sorsiram.
Te vetted el, mi enyém volt előbb
én vettem el, mi lényeged talán
és mégis: minden tűnő maradék
kiteljesedve érkezik a révbe.
Lehetne ez sorsképletünk erénye
csak telhetetlen ajkak harapása
tátong a vágyak cukros édenére.
Egyszer majd visszaadnánk minden jóból
a legjavát az arra éhezőnek
de már nem nyitja száját, sem a szívét
már nem beszél, nem kér az istenadta
és itt maradva ránk sorvad a szépség.