Fodor Géza: Forrásvízre vércsék szálltak
A völgykatlanból hogy fölfakadt
Mohos sziklák közt tört elő
A fehér tüzekkel forgatag
Iramban hánytorgó erő
Még pázsit-feletti halk ívet
Szivárványolt a pillanat
Mint sirálynyíl, frissen tárt vízen
Villant egy türkiz égdarab
S fényük áttetsző sugarán át
Csengve ütődő vízgyűrűk
Visszhangzóbb felszínekre tárták
Gyöngyöződő eszméletük
Támadt rögvest negatív nap
Torkán sistergőtűzkerék
És a kikiáltott dél alatt
Tükröket tört be a sötét
Hogy jéggé dermedtek az igék
Konokabbá vált a szótag
S a Szent Bertalan-éj holdívét
Sarlózta barbárabb korszak
Melynek tüzét – az elmerülő
Ég által – hosszan megülte
A jég alá szorult levegő
Posztumusz döbbenete
És sodort ránk fekete árnyat
(Bukdácsolt belé ér, folyó)
A forrásvízre vércsék szálltak
Szárnyaik alól vert a hó
Forrás: Erdőn, mezőn, gyertyák