Illyés Gyula: Hóseás

Szép a vesztett ügyet ápolni; hidegül
a lég szivem körül.
De bent a hüség, mint fészekben ül,
örül, hogy nem repül.

Már semmi gond, se bu; meghalt a győzelem,
magam vagyok, magam,
el nem árulhatón: mivel seregtelen,
bizva: mert társtalan.

Kényemre már enyém jövendőnk. Figyelem,
ha lépne, merre lép.
Kezes megint, szelid, nevelhetem,
mint apa gyermekét.

Töprengésben telik napom és éjjelem
s ország dől, nép zokog.
Valahol az isten dolga lehet ilyen.
Sóhajtok, hallgatok.

Nyitókép: Duccio di Buoninsegna