Kopriva Nikolett: Mi a vonatok ablakán…

Mi a vonatok ablakán nem látunk ki,
de a többéves piszokba időnként
belefolyik egy patak kékje.
Mindenki beszél, de senki nem hall senkit –
a kerekek felőrlik a felesleges hangot.
Telt öregasszony kínál többnapos pékáruval,
hat napja volt karácsony,
egy másik zoknit árul, szentképeket háza falairól,
zsákban vergődik egy disznó, visítása
cafatokra tépi a zakatolást.
Sosem lesz vége.
A férfiak a folyosón dohányoznak,
ajkaik hidegebbek az első sörnél,
Hajnalban vagyunk leginkább kiszolgáltatva.
Pontosan nem tudjuk, hova tartunk,
oszloplánc a megállók helye,
kutatunk az ablakok után, melyeken
feltűnhetnek a Kárpátok.

Forrás: Együtt folyóirat