Kovács Vilmos: Korom

Csak ennyi maradt: egy sánta csóka,
istálló megett fanyar csicsóka,
rúdon tengeri, tehéncsecs forma,
vén szabadkémény kővé hűlt korma,
nagyanyám kemény, göcsörtös keze,
egy zsidó szatócs, hét falu esze,
poros útszélen a bádog-Krisztus,
Templomos Kacsó, a kormánybiztos,
apám szép szívét dobbantó harag,
s a folyton síró három rézharang.

Csak ennyi maradt: a múlt hűlt korma,
rákarcolt emlék, vaspántos forma.

Hadak útja az! Ha arra járok,
utánam gágog két vizesárok,
tetszhalott-sárgán az idő moccan,
arcot ölt, elnéz sunyt szemmel, hosszan.
Már meg sem ismer, s én is csak vélem:
belőle buggyant lázongó vérem.