Lányi Sarolta: Eltévedtek verseim

Most már, itt magamba sírván
Most már mindet visszahívnám
A sok elmúlt éneket
A sok bús Jeremiádot
Amit búgtam én neked.
A sok bús Jeremiádot
A sok dalt, mi téged áldott
Most már mindet visszahívnám
A sok elmúlt éneket.

Sírva látom: eltévedtek
Szép utakról elszéledtek
Az én véres verseim
Csak megették, csak megitták
Napjaim és perceim.
Éltem ették, vérem itták,
Elfecsélték lelkem titkát
Szép utakról elszéledtek
Eltévedtek verseim.

Elárvúltam. Ők is árvák.
Kit kerestek, nem találták,
Tán nem él, tán nem is élt…
Csak az emlékek kinoznak
Csak egy régi bú kisért.
Megszülettek s megkinoztak
Verseim, e kósza rosszak.
Kiért lettek, nem találták,
Már nem él. Tán nem is élt…

Forrás: Nyugat 1911/18

Nyitókép: CC BY-NC-SA / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény