Okszana Zabuzsko: Ad hominem

Mint az autók füstje, egy sűrű gomolyfelhő
Folyton arcomra szállt indulásom óta:
Harminc előtt kipurcansz, ha költő vagy és nő,
Ráadásul férjed egy nagy idióta.

Gyerek voltam, rendes, a többihez hasonló.
Ajkam virágporát nem szennyezték csókok.
Most harminchét vagyok, költőnek sem utolsó –
Az örömre talán elég ennyi jó ok.

Kavargó lapály fölött gőzölög a haraszt,
Ásom csak, túrom, mint eltévedt vakondok,
És remélem, egyszer majd megóvhat egy kamaszt,
Mit két belégzés közt
írok avagy mondok.

Marcsák Gergely fordításai

Forrás: Együtt 2019/2