Rejtő Jenő: Most megy… megy…

És most megy mindég… mindég távolabb
Egyhangu uton… busan… csendesen…
Amig lassan… lassan… magamra hagy
Észrevéttelen.

Mi egymástól nagyon messze voltunk
Én jajgattam és ő csak kacagott
Együtt mi ketten sohasem daloltunk
És most megy… megy… ott.

Járt a fényben melj engem körülvett
Járt a mosoljgott vigan, boldogan
Mig én magamban sirtam könnyeket
Némán hangtalan.

És most megy… mindég… mindég távolabb
Egyhangu uton busan csendesen.
Amig lassan… lassan… magamra hagy
„Az életem.”

Forrás: cultura.hu