S. Benedek András: A szél átkot hoz

A szél átkot hoz a folyók medréből
a halál szennyes habja árad
kakas rikolt s acsargó dühbe fordul
hű kutyánk szemében a bánat

Valóra válnak a révült látomások
álmainkból felszáll a fekete angyal
vak fénnyel kél a Nap és megkondítja
a halál harangjait a hajnal

Villámló haraggal tör ránk a reggel
a fény felmarja nyílt sebeinket
hályoggal borítja szép szemünk és
megtört testünkre égeti az inget

Mert űrbeli gépek holdkompok
rónak jelet a hegyek homlokára
s a Kárpátok szép zöld sörénye
belebukik a legörgő iszapárba

Suvad a hegy a leomló kőlavinák
bűnt és bűnöst egyként eltakarnak
gyógyító földiszap alatt nyugosznak
a föld élő testébe heggedt falvak

S majd elindul arcán torz félmosollyal
a virágot lépő lány és együgyű
szívében megszületik az öröm ha
a morénák hasadékaiban felüt a fű