Sütő Kálmán: Ideszakadtságunk

Sorsunk: a Végzet döngeti mellem,
lerogyok kegyetlen ütéseitől
– de megérdemlem.

Kibuggyan ajkamon a jaj, a vér,
törékeny szívem lázban, nem remél.
Idők omlása után el kell mennem
– én megérdemlem, én megérdemlem.

Öl, vág, zúz, rág, mar valami bennem,
s nem hevít mézes-mázos kegyre
– mert nem érdemlem.

Jövőnk, sorsunk csatáz, harcol, éget
s rám mered ez a bús magyar élet.
Hordom keresztem, ezt kell tennem
– megérdemlem, megérdemlem…