Tamás Sári: Nem gondolod, Uram?

Nem gondolod, Uram, Teremtőm,
hogy elég lesz? elég a rosszból
s a jó mellett is a halál a jobbik,
nem gondolod, hogy tulságosan sok lesz,
ha csak még egyszer is ennyi lesz holtig?

Nem gondolod, Uram, Teremtőm,
hogy egyszerübb és istenibb lenne,
ha felkötnéd a leesett állam,
mint hogy a fogaim vered ki
egyenként olimpusi vidáman?

Áldással indult a kezed,
de végül is keresztesen nehéz lett
a vállamon - vedd le!
s, ahol annyi szép, egyenes fény megtörött:
a szememen egész sulyával tedd le.

Nem gondolod, Uram, Teremtőm,
hogy rosszul gazdálkodsz a halállal?
keveset adsz - meg sokat adsz -
sok a feltámadás -
s gyászszalagos kalapod alatt
kajánul egy koszorúnyi virág van.

Forrás: Nyugat 1927/12