Tárczy Andor: Hámlik a vállad

Fent cifra felhõk nyargalásznak.
És hívogatnak vérre, keresztre.
Lázas az este.
Hámlik a vállad.

Rõt kis patkányok ibolyát tépnek.
Fogaik égkék nádsípot rágnak.
Lázong az este.
És süt a vállad.

A fészek fi ókákért ásít.
A tarka halakat levadászták.
Sóhajt az este.
Sürget a vállad.

Hajlatában átvedlek én is.
És jólesik az éjkígyó mérge.

S fogadalmam fogammal tépem
Hajnaltájt hámló vállad sebére:
Ha nem lesz majd, miként szeressél,
Mert csonton túl sorvaszt a vágyad,
Ha nem lesz majd, mivel szeressél,
Akkor is, mindig, megkívánlak