Vári Fábián László: Az ukrajnai változásokra
A panelben hat fok. Minek a luxus? Plafonig ér a fűtőgáz ára. A csapot sem éri már el a lakó, s ha megnyitná mégis – úgy csak magára. Létezik ennél olcsóbb halál is: a toronyház tetején ki vagyon írva, hány másodperc kell a becsapódásig, s hány nap, míg megérkezel a sírba. Vagy felfognak ugrás közben a varjak, s repülni tanít az ős életösztön? Ragadd meg szíved két marokkal, ne hagyd, hogy véged világra jöjjön. Létezhet értelmesebb halál is. A Majdanra tódul százezer társad, a mesterlövész célkeresztjében imbolyog homlokod, mozdul a vállad, teli torokkal hallgatod mégis, a felek egymást hogyan átkozzák. Észre sem veszik: rég nem az övék, martalócoké már ez az ország. Mily jó, hogy hiszünk a gondviselésben, s a veszélytudat csak meg sem ingat. Tápláljuk tovább, vitaminozzuk, neveljük jövendő hóhérainkat… Gondokkal terhelt, emberarcú a tél – és ráncai rettentő mélyek. Friss hó híján a sarat csapázza valami nyomorult, gyalogos lélek. Kiből esett ki, nem lehet tudni. Nincs a sóhajnak személyi száma. Ha elvánszorog a begyűjtő helyre, lesz-e, aki a kaput kitárja? 2017
Forrás: Együtt 2022/2
Nyitókép: Kárpátalja.ma
