Régi tárgyak: az ültetőfa, avagy a „furkó”
A hűvös tavaszi időjárás miatt kicsit csúszott a palánták ültetése. Kicsi kertünkben nemrég szurkáltuk el a paradicsom és az uborka szálakat, a káposztát és egyéb kerti növényt.
Nagy élvezettel kezdtünk a munkának, főként a mindjárt hat éves kicsi lányom. Előszeretettel ültetgette a növényeket, főként a gyomnövényt. Számára a legérdekesebb a furkós használata volt.
A nálunk furkó-ként ismert ültetőfa kimondottan a palánták és egyéb apró növények ültetését segítik. Az ültetőbot, furu, furkó, furkós, furdancs néven is ismert „szerszám” egy kicsi L alakú fa eszköz. A rövidebb szára a fogantyú, a hosszabb, hegyes része pedig a szúró. Ennek segítségével kicsi lyukat fúrhatunk a földbe, hogy a palánta gyökerét jó mélyre tehessük.
A nálunk használatban lévő furkó egy L alakban meggörbült ágból készült. De találunk példát arra is, amikor két kicsi botot egyszerűen T alakban összeszegeltek, és máris kész volt a kicsi ültetőfa.
A furkó tipikusan egy olyan eszköz, mely csak tavasszal és nyár elején kerül használatba. Az év többi részén pihen.
Az ültetőfa a legegyszerűbb és legrégibb talajművelő eszközök egyike. Kialakulása egyidős a termelő gazdálkodás megindulásával, sőt elődje, a hegyes bot a gyűjtögetőknek is fontos szerszáma és fegyvere volt. Az ültetőfa a földművelő ember munkáját segítette mindig, csak időközben szerepe megváltozásával egyre inkább háttérbe szorult.
A kicsi méretű palántaültető mellett egyes zöldségtermesztő helyeken kifejlődött az ültetőfának nagyobb, karószerű változata is. Ezekkel a nagyobb ültetőkkel azonban már nem egyetlen ember végezte az ültetést, a munka több embert kívánt.
A furkót ma is használjuk. Formája változatlan, anyaga azonban módosult. A gazdaboltok és kertészetek előszeretettel ajánlják a műanyagból készült, időtálló eszközöket, duggatófákat. Mi azonban maradunk a régi, jól bevált fa alapanyagú furkósok mellett.
Gál Adél
Kárpátalja.ma