Civil szervezetek Kárpátalján: a FRIGY

A Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet élete messzire nyúlik vissza. Működése Taracközi Ferenc beregszászi lelkipásztor szolgálatával kezdődött, aki szorgalmas munkával gyűjtötte össze a főiskolán tanuló ifjúságot, számukra bibliaórákat és csendes hétvégéket szervezett. Ifjúsági kört indított el, amely hosszú éveken keresztül működött az ő vezetésével. A munka kiszélesedése hozta magával az igényt, hogy külön főiskolai lelkipásztor foglalkozzon a tanuló ifjúság pásztorolásával. Erre a feladatra hívta meg a gyülekezet Kacsó Géza beosztott lelkészt 2006-ban, aki tovább építette a közösséget. Ő hozta létre az első szolgáló közösséget, mégpedig a Négyérzék színházat. Kacsó Géza 2010 januárjáig végezte ezt a szolgálatot. Ezután Maksai Attila, a beregszászi gyülekezet ifjúsági lelkipásztora vette át a főiskolai lelkészséget. A munkája azzal kezdődött, hogy felmérte az akkori közösség helyzetét, ismerkedett a tagokkal és tevékenységükkel. Majd ugyanazon év szeptemberében gyülekezetté formálódott a társaság, és megválasztotta első presbitereit. Ekkor vette fel a FRIGY nevet, mely a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet rövidítése. A gyülekezet – bár református alapokon működik – minden felekezetből örömmel fogad mindenkit. Tehát nem egy ifjúsági közösségről vagy szervezettről beszélünk, hanem egy gyülekezetről, melynek megvan a saját belső rendje és szabályrendszere.

„Ugyanúgy próbáljuk a fiatalokkal a gyülekezeti létet megélni, mint bárhol egy normális felnőtt gyülekezetben: egyházfenntartói járulékkal, adományokkal, perselypénzzel. Ez valahol egy kis előnevelés a fiataloknál a későbbi felnőtt gyülekezeti létre” – mondta el Maksai Attila, a FRIGY lelkipásztora.

A közösség egy missziói gyülekezet (bár a missziói gyülekezetek státusza a Kárpátaljai Református Egyházban most rendeződik). A felsőoktatási – főiskolai, egyetemi – gyülekezet régiónkban egy teljesen új terület. Így elmondható, hogy a FRIGY egyedülállóan működik az egész Kárpát-medencében.

Kezdetben, az akkor még csak közösségként működő csoport 35-40 fővel számolt. Ez volt az alkalmak átlagos létszáma, mely a későbbiekben bővült. 2011-ben nyitotta meg kapuit a Kálvin János Szakkollégium, amely egy komoly bázist jelentett a gyülekezetnek is, hiszen itt 30–40 fiatal lakik jelenleg is. Ennek köszönhetően ma 70–80 fő vesz részt az istentiszteleteken.

Emellett az évek során olyan szolgáló csoportok alakultak, mint a FRIGY Band Olasz Tímea vezetésével, akik az alkalmakon rendszeresen zenei szolgálatot tesznek. Majd létrejött a konyhatündérek csapata is, akik mindig valamilyen finomsággal lepik meg az eseményeken részt vevő fiatalokat.

Az idő folyamán nemcsak a tagok, de az alkalmak is bővültek. A gyülekezet már megalakulásakor nyitott a Kárpát-medencei egyetemi gyülekezetek szövetsége felé, akikkel ma már rendszeres programokat szerveznek: tavaszi találkozók és európai utak ősszel, melyeknek egyik célja, hogy a fiatalok a főiskolai éveik alatt eljuthassanak Európába. Állandó alkalomnak számít a heti rendszerességgel megtartott zenés ifjúsági istentisztelet. Emellett hétfőnként működik az ifi-kör, mely egy sokkal közvetlenebb közösség. Itt általában tíz–húsz fő gyűl össze. Ezen kívül minden ősszel és tavasszal szerveznek egy-egy lelki hétvégét valahol a közelben, amely mindig más-más témára épül.

A programok és csoportok alakulása mellett arról is beszélnünk kell, hogy ma nem egyszerű a fiatalokat az istentiszteletekre és egyházi alkalmakra elcsábítani. A FRIGY esetében van egy állandó mag, mely rendszeresen eljár rendezvényekre. Ennek nagy része főiskolai hallgatókból áll, másik részét pedig az intézmény munkatársai és a városi gyülekezet tagjai alkotják. A főiskolára érkezett diákok mindegyike valamilyen keresztény hátteret hoz magával, amelyet jobb esetben a helyi közösségben kamatoztat. Ennek elősegítése érdekében minden elsős főiskolás a tanulás megkezdésekor kap egy csomagot a FRIGY-től, mely tartalmaz egy leírást a főiskolai gyülekezetről, egy meghívólevelet, valamint a féléves programtervet, az istentiszteletek témáit. Azokat a témákat, melyeket a rendszeresen ülésező presbitérium határoz meg a félév kezdetén.

„Lelkészként ott tartok, hogy szerdánként körbenézek az istentiszteleten, és a jelenlévők nagy részét nem ismerem – meséli Maksai Attila. Persze ez inkább jó, mint rossz, hiszen ez azt jelenti, hogy sok az új arc. Nálunk évről évre változnak a hallgatók, egyesek elmennek, és újak érkeznek helyettük.” 

A fentiekben szó esett a Négyérzék színházról, melynek tartalmát csak az ismerheti, aki részt vesz rajta. Sokan hallanak felőle, de mégsem tudnak róla eleget. Vagyis bárki elmehet a Négyérzék színházba, azonban onnan nem hozhat kisemmit. Egy jól működő közösség alakítja, formálja és végzi ezt a szolgálatot, melynek az a lényege, hogy az ember csak a négy érzékét használja, s az ötödiket, jelen esetben a látást kizárják. A résztvevők a hitélethez közel álló történetet élnek át: néha megrázó és „felrázó” darabok vannak, melyek megmozgatják az ember szívét és lelkét.

A gyülekezet jövőbeli terveiről elmondható, hogy az együttműködés és a kapcsolatok építése mellett szeretne az élménypedagógia irányába elmozdulni. E téren már néhány főiskolást sikerült is bevonni egy képzésbe. Ide elsősorban pedagógiai pályára készülő fiatalok kapcsolódhatnak be. Az élménypedagógia további munkájukban, az oktatás terén is hasznukra és segítségükre lehet.

Beszélgetőtársamtól megkérdeztem, hogy mennyire más a főiskolai lelkészség, mint a hagyományos.

„Teljesen más. Nem a tradíciókról szól, noha próbálunk azokhoz is ragaszkodni. Elsősorban nem szabad elfelejteni, hogy fiatalok közösségéről beszélünk. Vannak köztük olyanok, akiket nem valószínű, hogy meg lehetne szólítani, és el lehetne hívni egy hagyományos gyülekezeti alkalomra. Azonban egy ifjúsági istentiszteletre szívesen jönnek. Teljesen más például a zenei kultúránk, és más magának az istentiszteletnek a jellege. Már a szóhasználatban is eltérünk a hagyományos igehirdetéstől: fiatalosabb és lendületesebb a prédikáció. Ahogy Pál apostol mondja, az embernek azzá kell lennie, akik között szolgál: görögnek göröggé, zsidónak zsidóvá. Valahol ezt kell megélni. A beregszászi gyülekezetben is szolgálok, így oda-vissza át tudom vinni a dolgokat. Néha nagyon a határon egyensúlyozom, de épp ez a szép benne.”

Ha már a szépnél tartunk, kíváncsi voltam, hogy a rengeteg szép és jó dolog között vajon mi a legjobb ebben a szolgálatban. A válasz a következő: van jövő. „Itt Kárpátalján nemcsak az egyházaknak van jövője, hanema kárpátaljai magyarságnak is. Mert olyan fiatalokat látok itt felnőtté válni, akik a magyar közösség építőivé válnak majd, s hasznára lesznek a társadalomnak.”