Kárpátalja anno: a kisbereznai vaddisznóper

Gaar Iván, az Ungmegyei Nemzeti Szociáldemokrata Szervezet egykori elnöke visszamelékezéseit tartalmazza A régi Ungvár történetéből című összeállítás, melyet Ungváron adtak ki az 1920-as években.

A könyvben olvashatunk egy 1897-es ungvári tűzoltósági majálisról, az Ung-parti város részvételéről Kossuth Lajos temetésén. Továbbá érdekes leírást találunk Kossuth Ferenc ungvári látogatásáról, az 1904-es polgármester-választásról, az 1900. évi őrdarmai jegyzőválasztásról, s a kisbereznai vaddisznóperről.

Ez utóbbi 1898-ban történt, s a helyi görögkatolkius pap, a járásbíró és a nagybereznai plébános mellett olyan személyek is érintve voltak az ügyben, mint Meszlényi Gyula szatmári római katolikus püspök, Firczák Gyula görögkatolikus püspök, ne meg a per tárgya, a „fekete kocza”.

 

„1898. május havában hiveinek meglátogatása, a bérmálás szentségének feladása s templomok felszentelése céljából Ung vármegyében járt Meszlényi Gyula, a szatmári egyházmegyének egyik legjótékonyabb püspöke. Itt időzése majd két hetet vett igénybe, mely idő alatt elérkezett Nagybereznára is. Az akkori nagybereznai plébános, Adamkovich Jenő, tudta, hogy a püspök nagy barátja a vadsertés husának, ezért felkérte P. akkori ottani járásbirót, a vidék legjobb vadászát, hogy vadsertésről gondoskodjon.

Nem is soká kérette magát, – kiment a kisbereznai erdőbe, s rövid idő mulva már egy kitünő lövéssel leteritett fekete koczával tért vissza.

Minél tovább nézegették azonban a kocza husát, annál inkább erősödött a szemlélők gyanuja, hogy a koczát csak annyiban lehet »vad«-nak nevezni, amennyiben erdőben lőtték le.

Végül mégis csak abban állapodtak meg, hogy a kocza vadsertés, s feltálalható a püspöki asztalra.

Ámde Meszlényi Gyula nemcsak áldozatkész főpap, de egyben nagy ínyenc is volt, s bár a kocza a legerősebb vadsertés-módon készitve került is asztalára, azonnal megállapitotta, hogy a vadpecsenye nem elég vad.

E megállapitás nagy megrökönyödést okozott a házigazdánál, amit csak tetézett Nehrebeczky István kisbereznai gör.kath.lelkésznek a »fekete kocza« iránti érdeklődése.

Nehrebeczky ugyanis egy állami fekete tenyész-kocza birtokában volt akkor, amit 60 o. é. forintokért vásárolt, s ez a koczája a püspöki ebéd előtt néhány nappal a kisbereznai erdőben levő sertésnyájból kiválva, – eltünt.

Végre is úgy Adamkovich plébános, mint P., a kocz lelövője kénytelenek voltak elismerni, hogy a kocza fekete volta dacára sem volt vadsertés, hanem Nehrebeczky tenyészkoczája, s ezért p. kijelentette, hogy a sertés árát megfogja tériteni.

E kijelentés után Nehrebeczky várt, várt a kocz árának megtéritésére, de a pénz csak nem jött, s igy kénytelen volt p. járásbirót perelni, mely perben itélkezni az ungvári járásbiróság rendeltetett ki.

Az első járási tárgyaláson a tanuvallomások alapján már-már pernyertes lett Nehrebeczky, amikor is p. ügyvédje, dr, Fényes Vilmos helyszini szemlét kért, amihez Nehrebeczky is – elég könnyelmüen – hozzájárult. A helyszini szemlén azonban az előzően kedvező vallomást tett gazda-tanuk már nem emlékeztek semmire, s így Nehrebeczky bizonyitani nem tudván, a pert elveszitette.

Most már nemcsak a kocza ára veszett el, de vagy 40 frtnyi perköltség is sulyosbitotta a kocza eltöntét, – ezért Nehrebecky perujitással akart élni, tanuként akarván kihallgattatni a a püspöki ebéden résztvevőket, sőt mint koronatanut, magát Meszlényi püspököt is.

Nehrebeczkynek e szándékáról tudomást vett boldog emlékű Firczák Gyula munkácsi püspök is, s ezért magához rendeltette Nehrebeczkyt, igyekezvén lebeszélni őt a perujitásról, hogy így a tanuvallomás kényszerétől Meszlényi püspök megkiméltessék.

Nehrebeczky azonban, aki nagyon takarékos gazda, s nem egykönnyen meggyurható egyén volt, tartotta magát, s erősen bizonygatta, hogy 100 frt egy olyan szegény papnak mint ő, nagy pénz, amit nem hagyhat elveszni.

S míg Nehrebeczky ezt erősitgette, Firczák püspök hirtelen e kéréssel fordult hozzá:

– Meg van ön már erősitve a kisbereznai parochián?

– Nem még, méltóságos Uram! – felete Nehrebeczky.

– Hány éve adminisztrátor?

– Tíz éve.

– Ugy! No ezennel megerősitem állásában, s ezzel a kellemesen meglepett Nehrebeczky felé kezét nyujtván, az kézcsók után boldogan távozott.

Rövid néhány nap mulva megjött az irás is, mely a megerősitést szemmel láthatólag bizonyitotta.”

 

Így oldotta meg bölcsen és egyszerűen a kisbereznai görögkatolikus pap problémáját Firczák püspök.

Az ungvári történeteket leíró Gaar Ivánt a szovjetek később börtönbüntetéssel sújtották, s Karagandába vitték. Itt Gaar Iván 1951–1952 között Bendász István rabtársa volt. Ezt maga Bendász István írta le A régi Ungvár történetéből című könyv nála lévő példányának első lapjára.

(A könyv megtalálható a szervezés alatt álló Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár állományában.)