Kárpátalja anno: a magyar nép gyásznapja, 1920. június 4.

A magyar nemzet történelmében 1920. június 4-e fekete napként vonult be. 98 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá a nagyhatalmak Magyarországgal a Párizs melletti versailles-i Nagy Trianon palotában azt a békeszerződést, mellyel megpecsételték több millió magyar sorsát.

Magyarország területének kétharmadát, lakosságának több mint a felét veszítette el. Az elcsatolt területeken élő mintegy 3,2–3,3 millió magyar Csehszlovákiához, Romániához, Ausztriához, Lengyelországhoz, Olaszországhoz és a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került.

Magyarország vesztesége egyéb számokban is mérhető: 12,7 millió hold szántóföld, 7,4 millió hold legelő, 10,8 millió hold erdő, 850 ezer ló, 3,5 millió sertés, 4 millió szarvasmarha, 1,8 millió juh, valamennyi sóbánya (ezek termelése évi 2,5 millió mázsa volt, vasérc-, szén- és rézbányáink nagy része, a vízi erőművek több mint 90%-a, hévízforrásaink, ásványvizeink, a fürdőhelyek és magaslati gyógyhelyek 70-90%-a, vasúthálózatunkból 11 359 km, az állami kőútból 7 865 km, a hajózható vízi útból 3 993 km, 2 166 gyár, 1 805 hitelszövetkezet. (Forrás: Magyar Nemzet: https://mno.hu/migr_1834/trianoni_vesztesegeink-239085)

Karinthy Frigyes így írt erről a Kosztolányi Dezső által szerkesztett Vérző Magyarország című, 1928-ban Budapesten megjelent revíziós könyvben Levél címmel: „…Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” (A teljes szöveg itt olvasható el.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma