Kárpátalja anno: dohánytörés Karácsfalván

Ismét egy régi fénykép, mely ezúttal a Nagyszőlősi járásban, Karácsfalván készült. Az idős Czapovics Mariska nénitől kaptam. Valamikor az ő fiatal korában készült a felvétel, amely dohánytörő Nohács Mihályt ábrázolja.

Kárpátalján a mai napig termesztenek dohányt. Ma már kicsit másképp, mint nagyapáink korában, azonban még mindig az egyik legnehezebb mezőgazdasági munka közé sorolható a dohány ültetése, nevelése és betakarítása.

Kora tavasztól késő őszig kell vele foglalkozni. Először melegágyakban kicsíráztatják a dohánypalántákat, majd egyenként dugványozzák és többször megkapálják azokat. A dohánylevelek erősödése érdekében lecsípik a virágbimbókat – ezt munkafázist bugázásnak nevezik –, majd letörik az oldalhajtásokat, ezt pedig kacsozásnak hívják.

Amikor ősszel eljön a szüret ideje, alulról felfelé haladva szakaszosan leszedik a dohányleveleket, elhervasztják, füllesztik azokat, és végül egy hosszú, hegyes dohánytű segítségével zsinórra fűzik őket (ma már a kézi fűzést gépivel helyettesítik – a szerk.). A telefűzött zsinórt az Alföldön pórénak nevezik. A pórékat aztán pajtákban szárítják tovább. Amikor a dohánylevelek elérik a megfelelő szárazságot, szín és nagyság szerint szétválogatják őket, lesimítják és összecsomózzák.

Így szállítják el a termelőktől a felvásárlók, majd a gyárakba kerül a dohány.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma