Kárpátalja anno: Kazinczy munkácsi raboskodása
Büszkén magaslik Munkács fölé a Palánka vár, melyet őseink építettek, s mely védte a magyar területeket évszázadokon át. Ám nem mindig töltött be ilyen nemes feladatot az erőd: a Rákóczi-szabadságharc után, 1711-től 1896-ig várbörtön működött a vastag falak mögött, ahol főként politikai foglyok várták szabadulásuk óráját.
1801-ben fogságának utolsó, hatodik esztendejét Kazincy Ferenc (1759-1831) is itt töltötte. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvételéért előbb halálra ítélt, majd kegyelemből hat és fél év börtönnel sújtott író, költő, nyelvújító a Fogságom naplója című művében ír viszontagságairól.
A szabadulás után több mint negyedévszázad múlva lejegyzett írása részletesen, ugyanakkor ítélkezés nélkül mutatja be a bírák, börtönőrök alakját, a rabélet mindennapjait, s a kor hangulatát.
A művet teljes terjedelmében csak 1931-ben adták ki, korábban a cenzúra nem engedélyezte az írás megjelenését.
A napló az író 1794-es regmeci elfogatásával kezdődik. Édesanyja házából Kazinczyt előbb Sátoraljaújhelybe vitték, majd Budára szállították. Itt 1795. május 8-án a bíróság halálra ítélte az írót, aki hiába fellebbezett, az ún. Hétszemélyes Tábla is helybenhagyta a korábbi ítéletet. Kazinczy abban a tudatban élte meg a következő napokat, hogy társai – akiknek kivégzését végignézte – sorsára jut.
Végül megmenekül, s Kufstein,Graz és Pozsony érintésével elszállítják Brünnbe. Itt 1795 októberétől 1799 júniusáig tartják fogva, majd visszaviszik a kufsteini börtönbe, amelyben egy évet tölt el.
A napóleoni hadak közeledtének hírére innen Munkácsra viszik. A Latorca partján emelkedő erődben újabb egy évet raboskodik az író. Édesanyja rendszeresen pénzt juttat be neki a várbörtönbe.
Kazinczy itt kapja meg a hírt, hogy a császár jóváhagyta a szabadon bocsátását kérő beadványt. 2 387 nap fogság után, 1801. június 28-án szabadul.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma