Kárpátalja anno: Popovics Tibor labdarúgó

Popovics Tibor Munkácson született 1930. október 20-án.

A pályafutását a munkácsi, utcák közötti labdarúgó-bajnokságban, a Bundanyű nevű ifjúsági csapatban kezdte, majd 1945-ben, alig 14 évesen bekerült az újonnan létrehozott Dinamo Mukacsevo klub ificsapatába és később a felnőttkeretbe is. 1948-ban meghívták az előző évben az ukrán bajnokságot megnyerő Bolsevik Mukacsevo-ba. A csapat az ő hathatós közreműködésével – Szabó Károly érdemes labdarúgóedző irányítása mellett – abban az évben a szovjet másodosztályú bajnokság ukrán zónájában negyedik lett és eljutott az ukrán kupasorozat döntőjéig, amelyre Kijevben került sor 1948. október 26-án a Dinamo Stadionban, és amelyben az akkori ellenfél – az első osztályú Dinamo Kijev – győzött 4:1-re. (A Dinamoban akkor már két kárpátaljai játékos – Láver György és Fábián János – is szerepelt, akik az év folyamán már átigazoltak az Ungvári Szpartakból a fővárosi elitklubhoz. 1948 őszén behívták sorkatonai szolgálatra, amelyet a Dinamo Mukacsevo labdarúgóklubnál teljesített. A helyi Dinamo akkoriban az Ukrán határőrség labdarúgó-válogatottjának báziscsapata volt, és 1949-ben a Szovjet határőrség országos labdarúgó-tornáján bejutott a döntőbe és legyőzte a legnagyobb riválisát – a Moszkva válogatott csapatát. E mérkőzés után Popovics Tibort átvezényelték a Dinamo Moszkva klubhoz, amelynek csapatában szerepelt néhány nem hivatalos mérkőzésen. Később átigazolt a Dinamo Kijevhez, amelynek utánpótlás keretével 1951-ben ötödik helyezéstért el a szovjet tartalékcsapatok bajnokságában. 1952-től kezdődően eredményesen képviselte a fővárosi klub színeit, és jelentősen hozzájárult Ukrajna legjobb labdarúgócsapata kimagasló teljesítményeinek az eléréséhez (bajnoki ezüstérem, kupagyőzelem). Ettől kezdve többször jelölték a nemzeti labdarúgó-válogatott csapatokba. Így, többek között lehetősége nyílt bemutatkozni a második szovjet csapat tagjaként a Magyarország nemzeti „B” labdarúgó-válogatottja elleni, nem hivatalos barátságos mérkőzésen, amelyre Budapesten, 1954. szeptember 26-án került sor, és amelyen akkor a vendégcsapat győzött 3:0-ra. A Szovjet labdarúgó-bajnokság első osztályában összesen 121 hivatalos mérkőzésen vett részt és 4 gólt szerzett a Dinamo Kijev játékosaként. Az ukrán fővárosban töltött nyolc szezon elmúltával a Kolhoznyik Rovno másodosztályú ukrán labdarúgóklubhoz szerződött, amelyben az aktív labdarúgást befejezte.
A rovnoi csapatnál két évig a csapat játékos-edzője volt, majd 1961-ben a Kolhoznyik Rovno vezetőedzője lett. Az elkövetkező tíz évben a szovjet másodosztályú bajnokságban részt vevő különböző klubok – Nyiva Ternopol, Dunájevec Izmail, Avanhard Dzerzsinszk, Azovec Zsdanov, Torpedo Jejszk és Kolhoznyik Cserkasszi – labdarúgóedzői stábjának vezetője volt. Ezt követően 23 éven keresztül a Kolosz sportegyesület országos tanácsában tevékenykedett, a sportoktatási- és labdarúgóosztályokat vezette, majd 1994-ben visszatért a szülővárosába, ahol saját labdarúgóiskolát működtetett.
2008. február 10-én hunyt el Munkácson.

Forrás: wikipedia.org