Kárpátalja anno: Ráthonyi Ákos színművész

Ráthonyi Ákos színész, operetténekes 1868. november 8-án született Kökényesden (ma Románia területén található település).

Nemesi származású, erdélyi földbirtokos-család sarja. Hogy az ifjú Ráthonyi figyelme miképp fordul az alma mater helyett a színitanoda irányába, az talán sohasem derül ki. Viszont nem szerepel élettörténetében az ilyenkor megszokott és romantikus családi kitagadás, és átok sem. Az is bizonyos, hogy a nélkülözés, éhezés sem lett sorsa vállalásának következményeként, és ha meg is nyílik időnként a családi kassza, az is inkább azért, hogy úgy ne grasszáljon, mint vándorszínész korában Megyeri.

Akadémiai vizsgája után rögtön Kolozsvárra szerződtetik. Színiakadémiai vizsgaelőadásán egyébként Sheridan „A rágalom iskolája” című darabjában lép fel, és társai közül rögvest kitűnik karcsú, magas, feltűnően jól öltözködő, és behízelgő bariton hangú növendékként, így érthető, hogy Ditrói Mór nyomban magával viszi. Kolozsvárott a színházat fenntartó közönség – a lakosság felső rétege, mágnások, dzsentrik és dzsentroid polgárok – a minden tekintetben jó bizonyítvánnyal és szép ruhatárral érkező színészt egykettőre kegyeibe fogadja. Drámákban és vígjátékokban lép fel, a szerződésben kikötött szerelmes-, úgynevezett amorózó-szerepekben. Az ifjú pedig betölti szerepét, mert mint amorózó hódít a színpadon és hódít a fehér leányszobák, úri szalonok és úri kaszinók tájékán is egyaránt. Kerüli a kalandokat, kerüli a bohém társaságot. Színházban és színházon kívül megőrzi elszigetelt, előkelő magányát.

Két évig marad Kolozsvárott. Pestre, akadémiai tanulmányának színterére már kialakult rutinnal és hírrel érkezik vissza. Első stációként a Népszínház szerződteti. Itt az árvalányhajas, bő gatyás népszínművek és alkalmi látványosságok között nem találja helyét. Talán a „Szókimondó asszonyság” Neiperg-je az egyetlen szerep, amelyre a közönség és ő is szívesen emlékezik. Innen Ditrói Mór jóvoltából – aki már Kolozsvárott beírta noteszába Ráthonyi nevét – kerül át a Vígszínházhoz, ahol az ifjú Beöthy László „Béni bácsi” című darabjában kap végre neki való szerepet.
A reménytelenség stigmájával induló sötét, külvárosi új színháznak, a Magyar Színháznak egyik becsali neve lesz az új tag, Ráthonyi Ákos neve. Itt felváltva játszik prózai és zenés darabot. A bestsellerré váló „A Gyurkovics lányok” a Vígből átköltözik időközben a Magyarba, és a benne Horkay Ferit alakító Ráthonyi miatt megelevenedik a lassan holttá nyilvánított színház forgalma is.
Kisebb-nagyobb sikerű darabok után elkövetkezik végre az igazi nagy siker: „A víg özvegy”. Induláskor csak a közönség előtt, mert a sajtó ezért a Lehár-darabért nem lelkesedik túlzottan, nem érzik meg benne azt, amivé végül is lesz: a világsikert. Daniló gróf és Glavári Hanna szerelme azonban rögtön hódít a közönség körében, és amikor Bécsben már a 400. előadás felé fut a darab, Budapesten is eléri a 200-as jubileumot. A 285. előadás után az időközben kizárólag prózai műfajra áttérő Magyar Színházból Beöthy átköltözteti „A víg özvegy”-et a Király Színházba, ahol Fedák Sári veszi át Glavári Hanna szerepét. Innentől fogva azután végképp Ráthonyi nevétől hangos a város.
Aztán jön a „Varázskeringő”, és valóban, a keringők varázsa hódít és bódít, a siker tartós, és a korábbiakhoz képest is fokozható. Ráthonyi mint Niki hadnagy rádupláz Daniló grófra is. A testreszabott szerepben még a parlandójával is fülbemászó a muzsika, és vele mocorog és dúdol a nézőtér, amikor Ráthonyi azt énekli, hogy „Csak párosan szép ez az élet és kínszenvedés egyedül”… Mindent elsöprő diadal. Telt házakkal, példátlan sikerrel fut a darab Ráthonyival a századik előadás felé. Aztán egyik este csöndben elköszön, és nem jön többet soha még a színpad közelébe sem. Talán, mert nemrég kötött másodjára is házasságot, esetleg édesanyja halála miatt, vagy elege lett a színházból egy pillanat alatt… Talán soha senki nem fejti meg a titkot, a rejtélyt, hogy egy színész a pálya csúcsán, képességei teljében, életereje, hangja virágjában, egy nagy sikerű operett felszökő szériája közben hátat fordítson a múzsáknak és a közönségnek, amelynek valóságos bálványa ő. A rejtélyt még jobban csomózzák a visszalépés körülményei. Ráthonyi Ákos ugyanis minden jelzés és észrevehető jelek nélkül, anélkül, hogy valaki is sejtett volna valamit, nem szólva senkinek, vonul ki a színházi kiskapun, és mond búcsút örökre a művészpályának.
„Az Újság” tudni véli, hogy „már néhány esztendő előtt, anyja halálakor erősen foglalkozott a gondolattal, hogy hazamegy gazdálkodni az öröklött családi birtokra, ámde győzött a színpad varázsa, maradt.” Negyvenéves, amikor lelép a pályáról Ráthonyi Ákos, a színművész, és 55 éves, amikor 1923. március 25-én Nagyszőlősön meghal Ráthonyi Ákos, a földesúr, főszolgabíró, a református egyházkerület gondnoka.
Ám a kör mégsem itt zárul, ugyanis második házasságából született fia, ifjabb Ráthonyi Ákos retrográd irányban futja meg a romantikus pályát: papnövendékből lesz kiváló filmrendező.
Forrás: szineszkonyvtar.hu