Kárpátalja anno: Sóskúti Margit beregszászi emlékiratíró

Munkavállalás, hivatás, házasságkötés, családalapítás. Megannyi ok, amely miatt manapság elhagyhatjuk a szülőföldünket. Nem volt ez másképp régen sem. Számos költőt, írót, politikust és közéleti személyiséget ismerünk, aki a történelmi Magyarország egyik szegletében született, majd az élet úgy hozta, hogy az anyaföld egy másik pontján találta meg a helyét.
Így volt ez Sóskúti Margit életében is. A szolnoki származású lány 1892. január 11-én látta meg a napvilágot. Ötéves volt, amikor két bátyjával árva sorsra jutott. Attól kezdve a nagymama nevelte őket. Margit fiatal lányként gyakran megfordult a Técső melletti Rónaszéken Hollósy Simon festőtáborában.
Margit óvónői végzettséget szerzett, majd 22 éves korában hozzáment Joanovics Aurél tanítóhoz, aki a kárpátaljai Aknaszlatinán született. 1919-ig Szolnokon, városban élt a házaspár, majd a tanácsköztársaság bukása (a férj aktívan részt vett a proletárdiktatúrában) után átköltöztek Aknaszlatinára. Később Beregszászban telepedtek le, s ott éltek egészen a halálukig.
A Vérke-parti városban kezdte el írni önéletrajzát Sóskúti Margit az 1930-as években Emlékirat és később Fiaim, illetve Kerteim címekkel. Ezeket az iratokat, amelyek hűen mutatják be Magyarországot és
Kárpátalját a XX. század első felében, később Németh László is elolvasta, s kezdeményezte azok kiadását. Erre sajnos nem került sor, azonban az írások fennmaradtak, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve Sóskúti Margit Szolnokon élő unokái őrzik azokat.
Az írónő Beregszászban halt meg 1968. december 23-án. Férje egy évvel később hunyt el, sírjuk a városi temetőben található.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma