Kárpátalja anno: Zahoray János festő, munkácsi rajztanár

Zahoray János festőművész Máramarosszigeten született 1835-ben, hol atyja kincstári nyomdász volt.

Iskoláit a budai főgimnáziumban végezte három hónapi megszakítással, mely idő alatt mint honvédtüzér vett részt a szabadságharcban. A rajzolásban, melyhez már gyermekkorában nagy vonzódást érzett, Klettl budai festőművész (Keleti Gusztáv édesatyja) magániskolájában nyerte az első oktatást. Művészeti akadémiát nevelő atyja korlátolt anyagi viszonyai folytán nem látogathatván, pénzügyi hivatalnokká lett, s mint ilyen működött 1863-ig. Ezen idő alatt ismerkedett meg Aradon Csillagi Lajos, majd később Böhm Pál festőművészekkel, kiktől oktatást nyervén a festészetben, olyan előhaladást tett, hogy 1863. történt nyugdíjaztatása után a képírói pályára léphetett. Lakását 1869. a fővárosba tette át, s itt az általa festett arcképekkel, köztük a Komócsy Józsefével, nevét eléggé jóhangzásúvá tette. Mint ilyen szerepelt a bécsi világtárlaton is. Később a II. kerületi reáliskolánál mint helyettes rajztanár nyert alkalmazást, majd miután 1874. a középiskolai rajztanári vizsgálatot is letette, a munkácsi állami gimnáziumhoz nevezték ki rendes rajztanárrá. Itt működött aztán 1892-ig, végleges nyugdíjaztatásának idejéig.
 Főként arcfestőként vált ismertté vidékünkön, szívesen készített képmásokat beregi és ugocsai úri és polgári családok számára, emellett közkedvelt életképeket tervezett, illetve egyházi vezetők megrendelésére oltárképeket festett.
Az ő alkotása Perényi Zsigmond, Lónyai Sándor főispánok, Werbőczi István És Kossuth Lajos portréja.
Utolsó kiállítása 1898-ban nyílt meg Munkácson.
1901-ben Beregszászba költözött, s itt hunyt el 1908-ban.
Egy év múlva hagyatékából kiállítást rendeztek Munkácson.
Nyíregyházán a város tulajdonában több képmását, a Történelmi Képcsarnokban pedig önarcképét őrzik.