Kárpátalja ma: zöld Vérke

Végre egy újabb dolog, amiben kisvárosunk közelít az európai standardhoz. Kék Dunánk nincs, ám van helyette zöld Vérkénk. Sőt, nemcsak a Dunát pótolja a város egykori éke, hanem egész Velencét is…  Nem lehet okunk a panaszra.

Nem nyaralt idén? Hiányoznak a forró esték? Nos, látogasson el a Vérke partjára, kapcsolja be Offenbachtól a Barcarole-t – a biztonság kedvéért helyezzen csipeszt az orrára –, és voilà, kész is van az olasz feeling – kissé beregszásziasan és ősziesen.

Vagy ha valamivel közelebbi célpont maradt el a nyáron, hát képzeljük el, hogy a kék habjaival fürdő Duna partján sétálunk. (Kék helyett zöld, de ez már igazán csak részletkérdés.) A víz fölé hajolva hattyúkat nem, de aranyos vadkacsákat számlálhatunk, akiknek nyugodtan dobálhatunk kenyérhéjat, valószínűleg nem eszik meg. Ha megunnák a szárnyasok látványát, nyomon követhetik, ahogyan a vízbe dobált PET-palackok kecsesen fel- és alábuknak az árban, vagy fennakadnak valamelyik partszéli növényzeten, aminek koronáján, mint a gyémánt, úgy helyezkednek el. Pont a bal szélére, társulva a nejlonszatyor martalékához.

Az igazán romantikus hajlamú intellektueleknek ajánlhatjuk a vízparti sétát – parton és vízen egyszerre. Ugyan hűvös már az idő, a szerelmes andalgás heve majd fűti a vállalkozó kedvűeket. Az estét a kóbor kutyák vonyításának szerenádja teszik egészen egyedivé. (Pro tipp: teliholdra legjobb időzíteni az alkalmat, akkor biztos a siker.)

Sok szerencsét, és gumicsizmát a közlekedéshez!

Kárpátalja.ma