Kopogtató: egy perc az élet
Mennyit ér egy perc? Nem sokat. 1440 percből áll egy nap, ebből most úgy négy telik el ennek a szövegnek a nyugodt elolvasásával. Talán egy gyors kávé is legurul közben, vagy egy szelet finom sütemény. Nem sokat ér ez a pár perc, nemhogy egyetlen minutum. Kivéve, ha az utolsó.
Az utóbbi napokban ismét több halálos kimenetelű balesetről olvashattunk. Vagy olyan balesetekről, amelyeknek tragédia is lehetett volna a vége, de aztán „csak” a jármű bánta. Én hiszem azt, hogy aki egy égő autóból ki tud ugrani, annak a legkevesebb baja lesz az, hogy tropára ment az autója. Csak egy gép, amit helyettesíthetünk egy újjal, viszont egy ember életét semmi sem pótolja.
Egyre többször tapasztalom meg azt, hogy egy ütközéshez nem kell nekünk kétszázzal száguldozni. Elég, ha a velünk szembejövő tapossa a gázt jobban a kelleténél. Sőt, a gyorshajtás sem feltétele egy tragédiának, egy előre nem látható műszaki hiba is végzetes lehet. Ilyenkor szinte minden a lélekjelenléten és a szerencsén múlik.
Nem akarom a szabálytalankodókat szidni. Felesleges, mert úgysem érzik, hogy ez az ők ingük lenne. Csak abban tudok reménykedni, hogy ezek a sofőrök is észhez térnek idővel, elősorban a saját, másodsorban a mások érdekében. Nem tudom őket megváltoztatni. Egy valamit tehetek: betartom a szabályokat, még ha más nem is fogja. Kivárom azt a tíz másodpercet az átkelőnél, még ha látszólag biztonságosan átmehetnék, mert nincs garancia arra, hogy a következő másodpercekben nem jön egy autó. Utazáskor bekötöm a biztonsági övet, nem csupán a büntetés elkerülése érdekében.
Elcsépeltnek hathatnak az alábbi tanácsok, de engem már többször megóvtak a komolyabb sérülésektől, a haláltól. Talán másnak is hasznára lehetnek:
- kösd be az övet. Körülbelül fél percedbe sem kerülő procedúra, ami lehet, hogy egyszer megmenti az életed. Hidd el, nem kellemes a szélvédőt megfejelni;
- ne siess és ne siettesd azt, aki vezet. Inkább érj öt perccel később oda, ahová szeretnél, minthogy zárás előtt öt perccel a hullaházban köss ki;
- okosabb enged. Sokszor a gyalogosoknak zöld a lámpa, és mégis egy jármű hajt át, vagy nem adja meg az elsőbbséget egyik sofőr a másiknak. Engedd, hadd siessen! Az az „elpocsékolt” fél perc inkább morgolódással teljen, mint karambollal;
- segíts. Ha látod, hogy valaki bajban van – összeesett vagy balesetet szenvedett –, ne sajnáld az időd felhívni a mentőt. Lehet, hogy a következő pillanatban már késő lesz.
Csak egy perc az egész. De ezen a bizonyos percen múlhat a saját vagy embertársunk élete.
Szabó Kata
Kárpátalja.ma