Legendák Kárpátalján: Az aknaszlatinai sóbánya legendája

Gyermekkorom egyik emlékezetes élménye volt, mikor egy kirándulás alkalmával ellátogathattam Aknaszlatinára, s lehetőségem nyílt leereszkedni híres sóbányájába.

Nem felejtem el, ahogy a sötét aknában egyre mélyebbre jutottunk. Egyszer csak hangos kattanás hallatszott, amelyet néhány másodpercnyi ijedt csönd követett, ám végül épségben leértünk. Ott aztán ámult-bámult a gyereksereg… Mind a mai napig őrzöm a sókristályt, melyre akkor tettem szert. Igaz, mára némileg kisebb, szürkébb lett a kedves emlék.
Aknaszlatina a Tisza jobb partján, Técső városától 25 kilométerre elterülő régi bányásztelepülés. Első említése 1360-ból való, Zlatina formában. Mai neve a magyar akna és a szláv zalato (arany) főnevek összetételéből alakult ki. Közép-Európa legnagyobb sókészlete található itt, a sóbánya a XIII. században kezdte meg működését.
A sóbányaművelés természetesen nagyban meghatározta a település történelmét, társadalmi életét is. A híres, Magyarországot is meglátogató lengyelországi történetíró, Johannes Dlugoss krakkói kanonok a XV. században tudni véli, hogy még IV. Béla király is eljutott Aknaszlatinára lányával, Kunigundával (Árpád-házi Szent Kinga). A kanonok tollából ismert ma a Kunigundát és Aknaszlatinát összekapcsoló rövid, ám annál híresebb legenda:

„A tatárvész után – állítólag – fényes kísérettel jött Magyarországra Kunigunda, Boleszló lengyel herceg felesége, atyja látogatására.
IV. Béla király csatlakozott leányához, s együtt járták be az elpusztult országot. Eljutottak Máramarosba is, hol Béla leányának, Kunigundának egy sóbányát adományozott. A szépséges királyleány, akinek szépségéről csodás dolgokat mesélnek a krónikák, mintegy zálogul bedobta a kapott sóaknába gyűrűjét.
Kunigunda hazatért. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt az éppen akkor felfedezett lengyelországi bochnyai sóakna egyik nagy sósziklájából fejtették le a munkások.
A szóban forgó bánya az aknaszlatinai Kunigunda bánya.”

Sajnos napjainkban az aknaszlatiani sóbánya helyzete közel sem mondható fényesnek. 1998 és 2007 között a bányában balesetveszélyes körülmények között folyt a bányászat, 2007-től pedig leállították a kitermelést. A beáramló talajvíz mennyiségének hirtelen növekedése és a technogén karszt fejlődése a környezeti állapot romlásához vezetett, és veszélyeztette Aknaszlatina ipari létesítményeit és a lakók életterét. Jelenleg is kérdéses, milyen sorsa lesz a veszélyeztetett területnek, és elsősorban lakosainak, hiszen az érintetteket kitelepítés fenyegeti.
Reméljük, hogy a nagy múltú, méltán híressé vált településről mihamarabb biztatóbb hírek kaphatnak szárnyra, s felvirágzik még a rendkívüli természeti kincsekkel megáldott Aknaszlatina és környéke.
(A legenda megtalálható a www.aknaszlatina.hu weboldalon.)