Magyar feltalálók: Losonczi Áron és az üvegbeton története

A modern lakásokban egyre nagyobb teret és fontosságot kap a fény. A ház belső terei tágasabbak, ablakai nagyobbak, hogy minél több fény juthasson be. Jómagam is szeretem a világos nappalit, fényes szobákat, s attól sem riadnék vissza, hogy a falon keresztül is átsüssön a nap. Ezzel pedig nem is mondtam valótlant, hiszen egy magyar lángelme régen megalkotta a fényáteresztő betont, vagyis az üvegbetont. A találmány megalkotója a csongrádi Losonczi Áron.

Magát a betont – legalább is az elődjét – már időszámításunk előtt a rómaiak is használták utak, fürdők építésénél. A „beton” francia eredetű szó, jelentése szerint kavics, homok, cement és víz keverékéből készülő, nagy szilárdságú építőanyag. A 19-20. század legjelentősebb előrelépése az építészetben a vasbeton feltalálása volt. Ám minél nagyobb, ellenállóbb és stabilabb építményre volt szükség, annál több beton kellett bele. Amellett, hogy nem rendelkezik fényáteresztő képességgel, nagyon nagy tömege miatt szükséges volt valamiféle könnyűszerkezetes, kis sűrűségű anyag feltalálása is. Ennek okán indult el az a kísérletezgetési hullám, melynek célkeresztjében a beton és az üveg együttes alkalmazása állt. Egészen az 1920-as évekig üvegbeton fogalom alatt a betonba beillesztett üvegtégla testeket értették. Az amerikai Bill Price, a Hustoni Egyetem professzora a ‘80-as évek óta kísérletezik a beton fényáteresztő képességének növelésével úgy, hogy a még meg nem szilárdult betonba üvegszál adalékot kever.

Ezt a technikát fejlesztette tovább a magyar Losonczi Áron, aki huszonnégy évesen „robbantott” találmányával. A fiatal feltaláló a ’70-es évek végén született. Tanulmányai az üveg és az építészet felé terelték, így a kétezres évek elején kezdett foglalkozni az üveg építészetben való alkalmazhatóságával svédországi tanulmányai alatt. Egy németországi kiállítás kapcsán fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy optikai szálakat is vegyíthetne a betonlapba, a korábban használt üveglapok helyett. Az üvegszálak vékonysága miatt azok alig észrevehetők, nem törik meg a teret. Svédországba visszatérve azonnal munkához látott, s pár méter üvegszállal kezdte kísérletét először gipszből, majd pedig betonból.

Az üvegbeton maga már nem volt újkeletű, ami újdonságnak számított, az az optikai szálak használata volt, melynek ezrei hálózzák át a befogadó anyagot. A hihetetlen vékony szálak sűrűn elhelyezve pontonként továbbítják a fényt, lehetővé téve azt, hogy a beton átlátszóvá váljon. Az eredmény lenyűgöző! A fény átszűrődése mellett az árnyékok is teljesen kivehetők, valamint a fény színe is látható. A terméket, angol nevéből eredően – Light Transmitting Concrete – LiTraConnak nevezték el.
Losonczi először Svédországban jelentette be szabadalmát, majd Magyarországon, Csongrádon indította el vállalkozását.

A termék felhasználása elég sokrétű lehet, alkalmazható az építészet, design különböző területein, de leginkább belsőépítészeti elemek alapanyagaként szolgál, sőt ékszereket, lámpákat is készítenek belőle. Az egész világon keresett termék lett, a legnagyobb svájci és katari betonipari vállalat is érdeklődik utána, azonban több helyen, például Németországban, Oroszországban, Ausztriában, de még Amerikában is elkezdték hamisítani.

A Time magazin minősítése szerint Losonczi találmánya a 2004-es év egyik legjelentősebb vívmánya volt.

Megint csak oda térünk vissza, hogy egy magyar feltaláló külföldön kapja meg azt a szakmai és anyagi támogatást, melynek segítségével fejleszteni és kamatoztatni tudja saját tudását. Stockholmba egy ösztöndíj kapcsán került, s itt semmi más dolga nem volt, csak a kutatás, még a szabadalmi díját is finanszírozták. „Ha itthon maradtam volna, valószínűleg minden időmet a pénzkereséssel kellett volna töltenem” – vallotta egy interjújában. Tegyük hozzá, akkor talán üvegbeton sem lett volna.

Gál Adél
Kárpátalja.ma