Magyar feltalálók: Rátai Dániel és háromdimenziós szimulátorprogramja
Sorozatunkban rengeteg érdekességgel találkozhattak eddig az olvasók. Eddig megjelent cikkeinkben számtalan magyar kiválóságot mutattunk be. A legegyszerűbb, számunkra már talán primitívnek tekinthető szerkezetektől a XX. század világához érkeztünk. De itt megáll a tudomány! Hiszen a lángelmék köztünk járnak, és bármikor kipattanhat az isteni szikra a fejükből.
Ezt bizonyítandó, mai cikkünk egy olyan fiatalember találmányáról szól, mely az informatika térhódítását követően jöhetett létre. Alkotását a szórakoztatóipar is „felkapta”, s mi magunk is élvezhetjük előnyeit. Rátai Dániel háromdimenziós szimulátorprogramjáról van szó, melyet Leonar3Do néven ismert meg a világ. Mi magunk pedig egyszerűen csak 3D-ként emlegetjük.
Rátai Dániel 1985-ben született Budapesten. Az informatika iránti vonzalmát nem szüleitől örökölte. Már egészen kicsi korában érdekelte a technika. Óvodás korában már olyan tollról álmodott, amivel levegőben tud rajzolni. A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában kezdett el tanulni. Első saját programozású mesterséges intelligenciával rendelkező játékát 10. osztályos korában készítette el. És itt nem állt meg. Az ötletek, aztán pedig a megvalósítás és a többi jött magától. Ahogyan az is, hogy hogyan kell 3D-s programokat írni.
16 éves korában az autó-formatervezési szenvedélyéből kiindulva egy nyári szünetben gázáramlás-szimuláló programot tervezett. A kezdetben lehetetlennek tűnő álom pár hónap alatt mégis sikerült.
A terveit sosem adta fel. A továbbiakban autótervezői álmainak hódolva olyan rendszer tervezésébe kezdett, melynek segítségével háromdimenzióban is megrajzolhatja a formákat és szerkezeteket. Ez lett végül a Leonar3Do névre keresztelt program, melyről a következőképpen beszél egyik interjújában:
„A Leonar3Do alapötlete 17 éves koromban kezdett körvonalazódni, és 18 évesen készítettem el az első deszkamodellt. Nagyjából kéthónapnyi munkával jött össze. 2005-ben az amerikai díjeső után családi vállalkozást alapítottunk. Két év volt, míg létre tudtuk hozni a szükséges infrastruktúrát, megtaláltuk a megfelelő munkatársakat és bejártuk az első vargabetűket, valamint sikerült finanszírozást rakni a projekt mögé. Ezután jött az a hároméves fejlesztési szakasz, amelynek köszönhetően most a Leonar3Dóról mint termékről beszélhetünk.”
Az alkotás lényege az, hogy segítségével egy számítógép átalakítható háromdimenzióssá úgy, hogy a monitor előtt 3D-ben látunk, s egy „ceruza” segítségével rajzolni tudunk ebben a térben.
A találmány először 2004-ben, a XIII. Országos Ifjúsági és Innovációs Versenyen mérettetett meg. Egy év múlva pedig az Egyesült Államokban, az innovációs versenyek világdöntőjében képviselte Magyarországot, ahonnan hat díjjal tért haza. Ebben az évben – 2005-ben – az alkotót a Nobel-díj átadó rendezvényére is meghívták.
A Leonar3Do mára olyan virtuális valóságcsomaggá vált, amely biztosítja a térben történő alkotás lehetőségét otthon, munkahelyen és az iskolapadban. Gyakorlatilag a semmiből teremthetünk világokat, a vonalkód-leolvasó elvével működő lézerszenzorok a legapróbb mozdulatainkat is tökéletesen érzékelik, miközben a szemünk előtt láthatjuk, mit alkottunk. A szemüveg még a fejmozgásunkat is érzékeli, így a tárgyat kedvünkre körbejárhatjuk, megvizsgálhatjuk úgy, hogy a szemünket közben a legkevésbé sem kell megerőltetnünk.
Ez az, amikor a filmekben látott technikai vívmányok az otthonunkba is bekerülhetnek.
Gál Adél
Kárpátalja.ma