Magyar feltalálók: Zsolnay Vilmos és a porcelánfajansz

Zsolnay Vilmos egy igazi reneszánsz ember volt, aki álmait még akkor is valósította, ha az más számára reménytelennek tűnt. Pécsi gyára olyan, mintha maga is egy óriási Zsolnay alkotás lenne, s valójában az is: a legnagyobb mű – olvasható a szepmagyarorszag.hu oldalon.

Zsolnay Vilmos 1828-ban született Pécsett. Az ifjú világéletében festőművésznek készült. S bár 1853-ban átvette a családi üzem irányítását, mindvégig alkotóművész maradt. Hihetetlen üzleti érzékkel vetette bele magát a csőd szélén álló gyár irányításába, s az meg is hozta sikerét. Maga kísérletezett a környékbeli agyagfajtákkal, s a felhasználásra alkalmas lelőhelyeket fel is vásárolta. Nem sokkal később üzeme teljesen gépesítetté vált, külföldi szakembereket alkalmazott, ő maga pedig kémiai ismereteket tanult és folyton kísérletezett. Ezek révén már nemcsak kézzel festett dísztárgyakat és egyedi szobrokat készítettek, hanem a fagyálló burkolólapoktól megkezdve az elegáns cserépkályhákon át az edények és szigetelőelemek sokaságáig mindent gyártottak.

A gyár legnagyobb üzleti sikerét és Zsolnay világhírét mégis a fémes fényű máztechnika, az „eozin” teremtette meg. (A színjátszó kerámiamáz előállításának titkát Wartha Vince vegyészprofesszor fejtette meg, s Zsolnay alkalmazta először1893-ban.) Az első rubin színben pompázó edényről Wartha és Zsolnay eozinnak nevezte el a mázat, mert fénye a hajnal pírjára emlékeztetett. Az 1896-os Millenniumi Kiállításon az új fémes fényű lila, zöld, kék eozin dísztárgyak elsöprő sikert arattak, s Zsolnaynak már versenytársa sem akadt, mivel ezt a technikát a világon sehol nem tudták alkalmazni – olvasható Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében.

Ezután a Zsolnay-gyárba új korszak köszöntött be új stílussal. Ez volt a szecesszió, amelyet a gyárban Rippl-Rónai József munkássága határozott meg. Az új stílus ötvöződött a korábban kialakított eozin technikával, s a gyár virágzott. Azonban a század egyik legnagyobb iparosa 1900-ban váratlanul elhunyt.

Zsolnay Vilmos megbecsült és szeretett polgára volt Pécsnek. Halálának napján, 1900 március 23-án azonnal gyűjtést indítottak, hogy szobrot állítsanak a fazekasmesternek, ahogy Zsolnay Vilmos saját magát hívta. A szobrot végül 1907-ben avatták fel. Zsolnay Vilmos volt az első magyar kézműves, akinek közadakozásból állítottak szobrot – írja a szepmagyarorszag.hu.

Halála után fia, Zsolnay Miklós, majd 1918-tól unokái vezették a gyárat. A két világháború közötti években Zsolnay két lánya remekműveket tervezett.

Ilyen szakmai múlttal és példaértékű családi összefogással nem csoda, hogy a Zsolnay-gyár nagyon sokáig virágzott, s a mai napig megtartotta hírnevét és élvonalbeli szerepét.

A 2010-es év pedig igazi megújulást hozott nemcsak Magyarország és Pécs, de a Zsolnay-örökség részére is. Az Európa kulturális fővárosa program egyik legjelentősebb fejlesztése a Zsolnay-gyár régi épületének felújítása, s annak oktatási és kulturális célokra történő felhasználása volt.