Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: fodrász

A jó megjelenés és ápolt külső az igényes hölgyek, na és persze az urak jelzője. Egy szép frizura pedig újjávarázsolja viselőjét. Nos, ehhez van egy szakma, amely generációk óta töretlen népszerűségnek örvend. Férfiak és nők egyaránt szívesen választják, és úgy tűnik, hogy nem véletlenül. Fodrásznak lenni trendi. De mit is jelent konkrétan?

Ha azt mondjuk, hogy a fodrász feladata a hajvágás, fésülés, göndörítés, nagyon leegyszerűsítjük a munkáját. A fodrász egy jó frizurával vendégének jó érzést, önbizalmat ad. Pszichológus és társalkodó is egyben, nem csak a vendég fejét, hanem a rigolyáit is ismeri. Ügyes kezű, begyakorlott, tele van ötletekkel, ugyanakkor alkalmazkodnia kell a vendége ízléséhez, és még sorolhatnánk az elvárt tulajdonságokat.

Ezúttal a szakma egyik képviselőjével, Szűcs Mariannával beszélgettem.

– Gyerekkori álom a fodrászat?

– Igen, mindig ez volt a tervem. Már gyerekkoromban gondoltam arra, hogy fodrász szeretnék lenni. Erre van is egy kedves történetem. Annak idején anyukám néha elküldött nagymamámmal a városba sétálni, akinek olyankor azt mondtam, hogy le kell vágatni a hajam. Ő csak nézett, mert neki anyukám nem mondta. De, hát ha kell, menjünk be egy fodrászatba. Ott pedig olyan frizurát vágattam, amilyet éppen kedvem tartott. Ezt két-háromszor eljátszottam. Anyukám persze nem örült. Ugyanezt csináltam a magyarországi rokonoknál is. Tehát minden lehetséges módon a fodrászat közelébe akartam kerülni.

– Hogy sikerült elérni?

– Sok mindent ki kellett próbáljak, míg a fodrászatig visszajutottam. Az élet nem engedte meg, hogy olyan egyszerűen valóra váljon ez a tervem.

– Hogy érted?

– Beregszászi lakosként az általános iskola után nem sokkal elmentem Magyarországra egy vegyipari szakközépiskolába tanulni. Ezt végül nem fejeztem be, mert közben rájöttem, hogy nem az én világom. A fodrászat viszont továbbra is ott motoszkált a fejemben. Még dolgoztam egy ideig Magyarországon, majd rászántam magam, hogy hazajövök, és újra megpróbálom a fodrászatot. De miután Beregszászban ismét egy fodrász mellett tanultam, éreztem, hogy nekem ez kevés. Ezért újra elmentem Magyarországra. Nyíregyházán dolgoztam és egy mesterfodrász tanított.

– Mennyire volt hasznos a mesterfodrász mellett eltöltött idő?

Nagyon sokat tanultam mellette. A színkeveréstől kezdve a térlátásig mindent megmutatott, mindent elmagyarázott, ami szükséges, hogy megértsem a szakmát. Olyan részletekre mutatott rá, hogy hogyan választjuk ketté a hajat, melyik irányba emeljem a tincset, hogyan kell vágni pontosan és helyesen stb. Egyszerű praktikák ezek, ám szükségesek. Akkor kezdtem el még jobban megszeretni a szakmát, s ezt követően jöttem haza. Ungváron szereztem hivatalosan is diplomát. S azóta ez a munkám, a mindennapom.

– Mennyire támogatott a család a fodrászat iránti terveidben?

– Édesanyám és keresztszüleim jobban szerették volna, ha elvégzem a vegyipari szakközépiskolát, de nem szóltak bele, hogy mást választottam. Látták, hogy ebben érzem jól magam. A párom is teljesen támogat engem. Sőt, sokszor ő visz a továbbképzésekre, úgyhogy már félig-meddig ő is belelát a fodrász létbe.

– Milyen gyakran jársz továbbképzésre?

– Nyíregyházára járok, általában ősszel és tavasszal. Mivel ott tanultam, rengeteg fodrász ismerősöm van, akik szólnak, ha adódik valamilyen képzési lehetőség. Fontos, hogy nyissunk az új dolgok felé. Nem eshetünk abba a hibába, hogy mindent tudok, vagy vannak jól bevált termékeim, amit használok. Hiszen nem feltétlenül az a jó. Nyitni kell, kipróbálni mást is, hogy a vendégeinknek megfeleljen.

– Hány éve vagy fodrász?

– Tíz éve. De nem szoktam számolni. Erre is a minap hívták fel a figyelmemet a kollégák.

– Nem unalmas, hogy minden nap ugyanazt kell csinálni?

– Egyáltalán nem. Ez egy olyan szakma, amiben mindig tudunk és kell is fejlődni, mindig rejteget valami újat. Nem lehet unatkozni.

– A hajvágás vagy frizurakészítés rengeteg talpalást igényel. A lábaid hogy bírják ezt?

– Sokan panaszkodnak, hogy fáj a lábuk, de nekem nem. Nem vagyok fáradt sem. Napközben valahogy nem figyelek ilyesmire. Csak a nap végén érzem néha, hogy hullafáradt vagyok. Jól érzem magam egész nap a munkámban. Főleg amikor esküvői nap van, és egyik frizura jön a másik után… Még ha két frizura hasonló is, akkor sem egyforma, mert két különböző ember viseli. Arra figyelek mindig, amit csinálok.

– Akkor mégis jól választottál…

– Úgy gondolom, igen. Nem unom, szeretettel csinálom. Ha nyitott vagy az új dolgokra, még érdekes is lesz a szakma. Érdekességből és kihívásból pedig van bőven.

– Mi volt eddig a legextrémebb frizurád, amit meg kellett csinálni?

– Volt egy ombre frizura (francia eredetű szó, mely színátmenetes festést jelent – a szerk.), amit egy kedves ismerősöm kért tőlem. A színátmenet a rózsaszínből indult kéken át a zöld színig. Elég volt elkészíteni, de ez a kedvencem.

– Ki visel ilyen hajat?

– Egyik állandó vendégem kérte, aki maga is egy egyéniség, egy művészlélek, és lényeg, hogy tudja viselni az ilyen frizurát is.

– Milyen frizura az, amit szívesebben csinálsz?

– A kontyot, vagy általában véve az alkalmi frizurát. Mint mondják, a haj, a frizura öltöztet. A kontyok esetében elsődleges szempont, hogy milyen ruhát visel majd a vendégem. Lényeges továbbá az, hogy mi az ő világa. Mert olyan frizurát kell készítenem, amiben majd jól érzi magát, amit szeret. Sokszor rám bízzák a kontyot, de még nem volt olyan, hogy ne tetszett volna az elkészült frizura a vendégnek. Sőt, volt olyan vendégem, aki teljesen elhatárolódott a kontytól, de kis rábeszélésre megcsináltuk. Aztán pedig ő maga kérte egy másik alkalommal. Ez annak az eredménye, hogy olyan frizurát, adott esetben olyan kontyot készítettem, amiben jól érezte magát. Mi a vendégért vagyunk, és boldog vagyok, ha elégedetten mennek ki tőlem.

– A frizura a fodrászt is minősíti. Igazam van?

– Teljes mértékben. Számtalanszor utólag is megkérdezem a vendégeimtől, hogy tartott-e az előző frizura, vagy konty? Mert hiába alakult ki már egyfajta rutin, akkor is szeretem tudni, hogy tényleg tartós volt-e.

– Te nőket és férfiakat is nyírsz. A legelején nem féltél attól, hogy belevágsz a hajba és nem úgy sikerül, ahogyan szeretted volna?

– Szerintem az elején mindenkiben benne van a félsz. Amikor hajat kezdünk vágni, alapból izgulunk. Ez olyan, mint a fogorvosnál: úgyis ki kell húzni azt a fogat, amit ki kell. Tehát le kell vágni a hajat vagy így, vagy úgy. A lényeg, hogy a vendég ne lássa vagy érezze, hogy izgulok, mert képzeld, mit érezne ő akkor? Igazából még most is előfordul, hogy ha 2-3 hétig nem dolgozom – ilyesmi ritkán történik – utána, ha újra hajat vágok, valahogy mindig jobban figyelek.

– Hány vendéged van egy nap általában?

– Ez teljesen változó. Attól függ, hogy mit kell csinálni. A hajvágás egy félóra, viszont egy tartós hajegyenesítés már három óra, póthajat levenni vagy visszarakni több mint négy órába telik. Ezért igyekszem a vendégeimet úgy beírni, hogy változatos legyen.
Férfi vagy női hajakat szeretsz jobban vágni?
Nagyon szeretek férfi hajakat vágni, de mindig úgy igyekszem, hogy három férfi frizura után jöjjön egy női hajvágás. Kell egy kis átmenet.

– Minden nap dolgozol?

– Három szabadnapom van egy héten. Az általam használt termékeket Magyarországon vásárolom, s a szabadnapok azok, melyeken be tudom szerezni. Illetve volt egy időszakom, még a nyíregyházi tanulás után, amikor heti egy napot Magyarországon dolgoztam. Ezt körülbelül két évig csináltam, aztán a kiszámíthatatlan határ miatt abba kellett hagynom.

– A családnak is te vagy a fodrásza?

– Ez nem teljesen így van. Édesanyám ragaszkodik hozzám, viszont a páromra nincs időm. Ő egyedül vágja magának a haját géppel. Az öcsém pedig a kolléganőmhöz jár általában, mert ő sosem iratkozik be, nálam pedig teljesen be van táblázva minden nap. És első a vendég, akinek nem mondhatom, hogy várjon.

– A te hajadat ki csinálja?

– A fodrásznak frizurája soha nincs, ezért nekem sem. De a kolléganők szokták befesteni, megcsinálni, ha szükséges. Amúgy általában nekem az összefogott haj a mindennapi frizura.

– Mi a jó a fodrász szakmában?

– Érdekes, kihívásokkal teli és rengeteg emberrel találkozunk. Vannak állandó vendégeim, de persze ez nem jelenti azt, hogy ők mindig lesznek. Egyesek elmennek, újak jönnek, cserélődnek. S pont ez az érdekes benne.

– Azt mondják, csak hinnünk kell az álmainkban, és ragaszkodni a terveinkhez, elképzeléseinkhez. Te ezt tetted. És helyesen. Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

Gál Adél
Kárpátalja.ma