Nagycsaládok Kárpátalján: a Debreceni család
Ezúttal egy beregszászi nagycsaládot látogattam meg, melynek tagjai, a szülők, Bertalan és Erzsébet, valamint a gyerekek, Krisztina, Panna és Bence már javában készülődtek karácsonyra.
Az ünnepi díszbe öltöztetett otthonban Erzsébettel beszélgettünk a mindennapok örömeiről és nehézségeiről.
Ismerjük meg a Debreceni családot!
– Erzsébet, ha jól tudom, a férjeddel mind a ketten beregszászi születésűek vagytok.
– Igen, Bertalannal itt nőttünk fel a városban.
A szüleim a munkájuk miatt gyakran voltak távol, így engem a nagymamám nevelt fel. Ő a város szívében, a Sevcsenko utcában lakott, így adott volt, hogy a szomszédságban lévő magyar tannyelvű általános iskolába járjak.
Az iskola befejezése után varrónőnek tanultam, és egy beregszászi varrodában helyezkedtem el.
A párom a lánytestvérével ebben a házban nevelkedett, amelyben most a gyerekeinkkel és az ő édesanyjával élünk. Az édesapját korán elveszítette. Bertalan az ukrán tannyelvű Beregszászi 5. Számú Középiskolát végezte el, majd vízvezeték-szerelő lett a szakmája.
– Hogyan ismerkedtetek meg?
– A közös barátainknak köszönhető a találkozásunk. Három éven át csak barátkoztunk, aztán újabb három éven át udvarolt nekem, majd megkérte a kezem. Tizennégy éve vagyunk házasok.
– Hány gyermeket terveztetek?
– Nem gondoltuk, hogy három gyermekünk lesz, azonban egykét sem akartunk. Én egyedüli gyermeke voltam a szüleimnek, s nem éreztem úgy jól magam.
– Mikor születtek meg a gyermekeitek?
– Krisztina lányunk 2004-ben jött a világra, őt követte 2009-ben Panna. Nem terveztünk több gyermeket, ám hamarosan állapotos lettem a fiunkkal. Bence 2012-ben jött a világra. Mind a hárman Beregszászban születtek. Nem is lett volna lehetőségünk arra, hogy magyarországi kórházat válasszunk.
– Mesélj a gyerekekről!
– Panna első osztályos, Krisztina pedig már hetedikes a 10. számú általános iskolában. Pannának jól megy a tanulás, már szépen olvas. Krisztina is szorgalmas, jó tanuló. Bence nagyon anyás, akaratos, látszik, hogy ő a legkisebb. Krisztina gyakran vigyáz rá, jól kijönnek egymással, de ez inkább a lányunk türelmességének köszönhető.
– Hogyan telnek a hétköznapjaitok?
– Bertalan idén tavasszal Csehországban vállalt munkát egy autógyárban. Háromhavonta tud hazajönni. Most itthon van, a család együtt tölti az ünnepeket. Azonban január elején visszautazik.
Azt mondja, hogy maga a munka nem nehéz, de nagyon hiányzik neki a család. Amikor távol van, az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
– Miért választottátok ezt az utat?
– A megélhetési nehézségek miatt kényszerültünk rá, hogy meghozzuk ezt a lépést. Az itteni szerény jövedelemből nem tudtunk megélni. Amióta a férjem Csehországban dolgozik, jobb az életünk. Azóta kicseréltük a nyílászárókat, rendbe hoztuk a fürdőszobát. A párom igazi ezermester, csak az alapanyagot kellett megvennünk, minden munkát ő végzett el egyedül.
– Gondolom, hogy a pihenés szóba sem jöhet nálatok.
– Sajnos nem tudunk kikapcsolódni. A férjemmel évek óta nem tudtunk kettesben kimozdulni. Az egyedüli lehetőségünk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete programjain való részvétel. Három éve vagyunk tagja az egyesületnek.
– Most rövid ideig ismét együtt a család. Hogyan készültök a karácsonyra?
– Finom ételeket készítünk, feldíszítjük a házat, és szenteste elmegyünk a templomba. Édesapám is átjön hozzánk.
– Milyen terveitek vannak?
– Amennyiben sikerül egy kis pénzt gyűjtenünk, szeretnénk lecserélni a tetőt a házon, mert már nagyon rossz állapotban van.
– Így legyen! Szívből kívánom, hogy a családotok épüljön, fejlődjön, s ami a legfontosabb: minél többet tudjon együtt lenni!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma