Nagycsaládok Kárpátalján: a verbőci Sipos család
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete évente több tucat változatosabbnál változatosabb programot szervez tagcsaládjai számára. Ezek egyike a sportnap, melyen a szülők s gyermekeik együtt és egymással vetélkednek az ügyességi játékokban. A legutóbbi efféle rendezvényen jómagam is részt vettem mint játékbíró. Mondanom sem kell, hogy remekül szórakoztunk: zsákban ugráló apukák, talicskázó gyerekek, kosárra dobó anyukák, hangosan szurkoló nagymamák lelkes és vidám hada lepte el a tornatermet. Nem csak játszottunk. Együtt ebédeltünk, jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk.
Ezen a sportnapon találkoztam a Sipos családdal. Magdolnával, az édesanyával, aki három gyermekével és az apai nagymamával érkezett a nagycsaládos programra.
Vele beszélgettem.
– Honnan érkeztetek?
– Verbőcről jöttünk. A férjem, Béla Magyarországom dolgozik, nem tudott velünk tartani, ám elkísért bennünket a gyerekekkel a nagymamájuk.
– Mesélj magatokról!
– A férjem verbőci származású, én mátyfalvi vagyok. Mind a ketten nagycsaládban nőttünk fel. Tizenhárom évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a verbőci szüreti bálon. Egy hónap múlva össze is házasodtunk. Tizenhét éves voltam akkor.
– Ennyire biztosak voltatok magatokban?
– Először hagyományos nagy lakodalmat terveztünk, ám végül egy kis esküvő mellett döntöttünk. A polgármesteri hivatalban összeadtak bennünket, majd egy szűk családi vacsorával ünnepeltük meg az egybekelésünket. Akkor nem tartottunk egyházi esküvőt, ám nemrég azt is bepótoltuk a verbőci görögkatolikus templomban.
– Hol telepedtetek le?
– Verbőcre költöztünk a férjem szülői házába. Utána építettük fel az udvarra a mi házunkat. A nagyszülőkkel nemcsak a portánk közös, hanem egy konyhát és családi kasszát is vezetünk. Nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal. Anyukának szólítom, ő pedig a lányaként tekint rám. Most is együtt jöttünk el a gyerekekkel a sportnapra.
– Mikor születtek meg a gyermekeitek?
– 2006 novemberében jött a világra Erika lányunk, őt Matilda követte 2008 májusában, majd 2014-ben megszületett a kisfiunk.
– Nagycsaládot terveztetek?
– Igen. A férjemmel mindig is több gyermeket szerettünk volna. Ennek ellenére, amikor állapotos lettem Matildával, egy pillanatra kétségbe estünk, hogy miből fogjuk felnevelni mind a két gyermekünket. Ám semmiképpen sem akartunk abortuszra menni. A harmadik babánál már nem ijedtünk meg. Most pedig úgy gondoljuk, hogy akár egy újabb gyermekáldást is vállalnánk.
– Miből él meg a családotok?
– Éveken át uborkatermesztéssel foglalkoztunk. Ehhez három 45 méter hosszú fóliasátort állítottunk fel a kertben. Rengeteget dolgozunk benne a férjemmel és az ő szüleivel.
Miután már nem volt gazdaságos ezzel foglalkozni, külföldön vállaltunk munkát.
A férjemmel egy magyarországi kábelgyárban helyezkedtünk el, anyósom maradt itthon a gyerekekkel. Egy hónap után hazajöttünk, mert senkinek sem tett jót a távollét.
Utána a férjem szülei mentek Magyarországra dolgozni. Azóta sikerült autót vásárolnunk, befejeztük a házunk építését, berendeztük a szobákat.
A férjem is el-elmegy Magyarországra idénymunkára, én pedig a háztartást vezetem és a gyerekekről gondoskodom.
– Beszéljünk róluk is!
– Erika hetedik, Matilda ötödik osztályos a helyi általános iskolában. Erikának nem az erőssége a tanulás. A testnevelést és az ének-zenét szereti. Matildának nagyon jó a kézügyessége, szépen rajzol. Mind a két lány tagja a verbőci néptánccsoportnak és az énekkarnak. Gyakran viszik őket fellépésekre.
A kisfiunk a nemrég felújított verbőci óvodába jár.
– Hogyan tudtok kikapcsolódni?
– Egy évvel ezelőtt csatlakoztunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéhez, az általuk szervezett programokat látogatjuk. Most a sportnapra jöttünk el, korábban egy lembergi cirkuszlátogatáson vettünk részt általuk.
– Milyen terveitek vannak?
– Csak annyit szeretnénk, hogy nyugodtan éljünk, nevelhessük a gyermekeinket, élvezzük az életet.
– Isten áldását kívánom ehhez!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma